Tudomány

Vizeletét próbálta inni a Mátyás-hegyi barlangban rekedt három fiatal

Vak sötétben kuksoltak egy álló hétig, teljesen leszámoltak az élettel, mire rájuk találtak. Találékonyságuk mentette meg az életüket 1961-ben.

A világ jelenleg a thaiföldi, vízzel elárasztott barlangba szorult gyerekek szabadulásának drukkol: nyolc kis focista már kijutott, de az edző és négy fiú még bent van. A legfrissebb hírekre várva most annak jártunk utána, mi volt a hazai barlangi mentés történetének legizgalmasabb esete. Furcsa lenne, ha barlangjairól (is) híres fővárosunk híján lenne ilyennek.

A három fiú életveszélyes és csaknem tragédiával végződő 1961-es kalandjára a Magyar Barlangi Mentőszolgálat weblapján bukkantunk rá a szervezet történetének bemutatásánál.

A tűzoltók már nem segíthetnek

A Barlangi Mentőszolgálatot a szó szoros értelmében az ÉLET hívta létre

– indul a szöveg és a folytatásból kiderül, ez szó szerint így igaz. Budapest páratlan abból a szempontból is, hogy belterületén, tömegközlekedéssel is jól megközelíthetően több kilométeres barlangrendszer húzódik. A budai hévizes eredetű barlangok ráadásul jellegzetesen labirintusos járatrendszereket alkotnak, nem nehéz bennük eltévedni.

A népnyelv az 1930-as évek óta nevezi Tűzoltó-barlangnak a Mátyás-hegyi barlangot, mert a rendszeresen föld alatt rekedt túrázókat a tűzoltóság segítette a felszínre. Azóta e barlang hosszúságát megtízszerezték, de az eredeti barlangrész ma is viseli a Tűzoltó-ág nevet.

A barlangászat iránti lelkesedés a II. világháború után vett új lendületet, méghozzá akkorát, hogy a lelkes amatőrök rendre felfeszegették a lezárt bejáratokat. Olyan sűrűn, hogy azokat egy idő után már meg sem javították. Egyre többen tévedtek el, és mivel már a tűzoltóság sem tudta tartani a lépést az egyre kiterjedtebb feltárt barlanghálózattal, a rendőrség inkább tapasztalt barlangászok segítségét kérte a mentőakciókhoz.

Vaklárma volt az első

Innen indul történetünk, pontosabban egy vakriasztással 1961-ben. Történt ugyanis áprilisban, hogy két eltűnt diák megkeresésére érkezett riasztás. Az első, rutin műveletek nem jártak sikerrel, mire megmozdult az ország és minden épkézláb barlangász Magyarországról a srácokat kereste egy héten át, miközben egyre kevesebb esélyét látták, hogy élve előkerülnek.

A széles körű nyomozás végül kiderítette, hogy a fiatalok Jugoszláviába disszidáltak, és szándékosan hagytak maguk mögött barlangba menetelre utaló, elterelő nyomokat.

A bármikor riasztható mentőszolgálat fontosságát viszont eztán már senki nem kérdőjelezte meg, főleg a csaknem tragédiával végződött ominózus eset után, ami ugyancsak a szolgálat alapítási évében, ’61-ben történt.

Sokáig rossz helyen keresték őket

Egy hétvégén két középiskolás és egy huszonéves fiatal ereszkedett le a Mátyás-hegyi barlangba, majd napokig nem adtak életjelet magukról. Egyes halvány jelek ugyan utaltak arra, hogy a föld alatt lehetnek, ám a hatóságok nem erre fókuszáltak: a társaság legidősebb tagjának tudniillik meggyűlt már a baja a törvénnyel egy illegális határátlépés kapcsán, ezért a nyomozás – pláne az áprilisi eset után –inkább erre irányult.

Az idő vészesen fogyott, épp ezért a társaság egy barátja közvetlenül fordult a Barlangi Mentőszolgálathoz, hogy erős gyanúja szerint az ifjakat odalent kellene keresni. Az is kiderült, a Mátyás-hegyi barlangban kell őket keresni, így igaz, hogy eltűnésük után hat nappal, de e legújabb értesítést követően mindössze négy órán belül megindult a mentés.

Már leszámoltak az élettel

A három srác reménytelenül eltévedt a barlang egy félreeső járatában. Egyetlen elemlámpa volt náluk, de hamar tönkrement, miután leejtették: vak sötétben maradtak étlen-szomjan. A hideg, a kihűlés nagyon komoly fenyegetést jelentett, de ennél is kétségbeejtőbb volt a vízhiány.

Kínjukban saját vizeletüket próbálták inni, de helyzetük ettől csak rosszabb lett – aztán ritkán lehulló vízcsepp hangjára lettek figyelmesek.

Hosszas tapogatózással megtalálták a forrását – a páradús levegőből kiváló víz csöpögött a mennyezetről –, és kiváló ötletük támadt. Kitépték a zsebüket, agyaggal tapasztották ki és a gyenge csepegés alá tartották. Hosszú idő után, amikor kissé nedves lett, az egész tartalmat a szájukba csavarták.

Egy hetet töltöttek el így, amikor rájuk találtak, már leszámoltak az életükkel. Egyetlen reményük ugyanis az volt, hogy a következő hétvégén esetleg kirándulók rájuk bukkanhatnak, ám saját időszámításuk szerint akkor már hétfő volt. Tudták, a következő hétvégéig nem bírják ki.

Átfagytak, halálra rémültek, de találékonyságuknak köszönhetően mind a hárman túlélték a kalandot. Egy hónapot töltöttek kórházban, mire visszanyerték régi önmagukat.

(Cikkünk forrása: Magyar Barlangi Mentőszolgálat. Kiemelt kép: A barlang bejárata.  Fotó: Szenti Tamás / Wikipedia)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik