A pünkösd elnevezés a görög pentekoszté, azaz ötvenedik szóból származik. Az Ószövetségben a hetek ünnepének is nevezik, mert hét héttel a kovásztalan kenyér ünnepe után ülték. Jézus korában a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja volt, ami az egyiptomi kivonulás utáni ötvenedik nap volt.
Új szövetség
A kereszténységben pünkösd a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja, húsvét és karácsony után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. A húsvét utáni hetedik vasárnap, vagyis az év során május 10. és június 13. közé eshet.
Valójában ekkor, a Szentlélek kiáradásával köttetett meg az új szövetség Isten és ember között:
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek
– olvassuk Ezékielnél.
Kettős tüzes nyelvek
Jézus mennybemenetele előtt, halála után 40 nappal megismételte tanítványainak a Szentlélek eljövetelére tett ígéretét:
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.
A várakozás és készülődés ideje következett, mígnem Jézus ígérete beteljesedett. Az apostolok és a tanítványok, összesen 120 főt számláló közösség együtt imádkozott, amikor elérkezett pünkösd napja:
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
Úrrá és Krisztussá tette
Az összesereglett, többfélenyelven szóló zarándokok csodálkoztak, amikor saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, de Péter elmagyarázta: aminek most mindannyian tanúi, az a próféciák beteljesedése: Jézust, akit keresztre feszítettek, Isten Úrrá és Krisztussá tette – mondta a sokaságnak.
A Megváltó halála után bizonytalanná vált tanítványokat erő és bátorság öntötte el. Az apostolok elméjében eloszlott a homály, elmúlt félelmük, és bátran tanúságot tettek hitük mellett. A bujdosó egyházból a Szentlélek eljövetelével megszületett az erő és a bátorság egyháza: a tanítványok megvallották hitüket, életük feláldozása árán is kiálltak mellette. Az emberek Pétert kérdezték, mit tegyenek?
Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
Aznap háromezer lélek tért meg.
Pünkösdi király és királyné
Pünkösdhöz számos népszokás fűződik, az egyik legismertebb a pünkösdi királyválasztás. Magyarországon már a XVI. században elterjedt volt a szólás, amely a pünkösdi királyság múló és értéktelen voltára utal, vagyis vélhetően a szokás általános volt és már akkoriban rég elterjedt. De miről is van szó?
A pünkösdi királyt erőt, ügyességet igénylő versenyekkel választották meg, ő volt utána egy hétig vagy akár egy évig is a legények vezetője, bírája, akinek engedelmességgel tartoztak.
A pünkösdi királynéjárás termékenységvarázslással összekötött játék, köszöntés, négy főmozzanata van:
- négy kislány vezet egy ötödiket: a legkisebbet és legszebbet, a pünkösdi királynét;
- egy házhoz érve az udvaron vagy az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki vagy fátyollal borítják be a fejét;
- az ének közben mozdulatlan állnak vagy lassan körbejárják a királynét;
- termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a kiskirálynét.
És persze mindannyian ismerjük az ünnephez kapcsolódó énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékokat, amikor két szereplő feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek: „Bújj, bújj zöld ág…”.