Az „aranyvonat” időn és téren átívelő kifejezés a XX. században, azokat a szerelvényeket jelenti, amelyekkel menekülésre kényszerülő rezsimek, kormányok a nemzeti kincseket igyekeznek magukkal vinni biztonságosabbnak hitt területre. Az orosz polgárháború idején vagonokba pakolták a cári kincseket a Romanovok, és vasúton szállították országuk értékeit Párizsba a belgák a Wehrmacht inváziójának hírére.
Felbecsülhetetlen
A magyar aranyvonatot Szálasi Ferenc nyilasai készítették fel, és míg a szovjetek nyugat felé haladva rommá lőtték és kirabolták az országot, az aranyvonat 1945 januárjának közepéig Fertődoboz környékén állomásozott a nyugati határszélen, a fronttól biztos távolságban. A két szerelvény mérhetetlen kincset szállított, pontos értékét lehetetlen megállapítani, mert az első részletes leltár már jóval azután készült, hogy az egész amerikai kézre került.
Biztosan a vagonokban volt:
- A Magyar Nemzeti Bank 29 tonnányi aranytartaléka (), valuta- és részvényállománya.
- A Pesti Magyar Bank aranykincse.
- Olyan közgyűjtemények, mint az Országos Széchenyi Könyvtár vagy a Magyar tudományos Akadémia értékei, köztük Mátyás király Corvináival.
- A méteretalon platinarúdja.
- Zsidó magyaroktól rabolt mérhetetlen érték: arany, drágakő, óra, ékszer, műkincs, bunda.
Lassan haladt
A Vörös Hadsereg közeledtével az első szerelvény január 17-én, a másik 23-án indult nyugat felé nyilas kísérőkkel, a jegybank 230 tisztviselőjével és azok családtagjaival, összesen mintegy 700 emberrel. Nem tudjuk, mi volt az úticél, talán Svájc. A német győzelemben fanatikusan hívő Szálasi hazája minden vagyonát a csak papíron létező tavaszi nagy német ellentámadás finanszírozására kívánta fordítani.
Az aranyvonat az intenzív szövetséges légitámadások miatt csak nagyon lassan haladt nyugat felé, jó ideig vesztegelt a bombabiztos Tauern-alagútban. Hónapok alatt jutott el a Salsburgtól 100 kilométerre, de még mindig keleti irányban fekvő Spittal am Phyrnbe. Itt a rakományt a település melletti kolostor kriptájában rejtették el.
A legkevésbé sem volt biztonságos rejtekhely, a háború végóráiban arra vetődött SS-egység megneszelve a lehetőséget az arany átadására szólította fel a jegybank alkalmazottait. Nem adták, inkább tárgyalásokat kezdve húzták az időt, míg az amerikaiak megérkeztek.
Csöbörből vödörbe
Az amerikaiak hadizsákmányként május 11-én hadizsákmányként lefoglalták, Frankfurt am Mainba szállították az aranyvonaton szállított vagyont, és így is bántak vele. Kézen-közön sok érték eltűnt, ráadásul Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka úgy vélte, az Aranyvonat által szállított kincsek tulajdonosait nem lehet meghatározni, ezért azok visszaadása sem lehetséges Magyarország számára. Ez pedig jogalapot szolgáltatott arra, hogy később a vonaton szállított vagyon egy részét az Egyesült Államok háborús költségeinek enyhítésére használhassa fel.
A háború után mind a zsidó károsultak, mind Nyárádi Miklós pénzügyminiszter mindent megtett az aranyvonat kincseinek megszerzéséért, ennek köszönhetően a Magyar Nemzeti Bank vagyonának egy része 1946 nyaráig vissza is került Budapestre: 2696 aranyrúd és 40 zsák érme, ez lett az augusztus 1-jén bevezetett új fizetőeszköz, a forint fedezete. Később a múzeumi kincsek zöme is hazakerült.
Ami viszont az „ismeretlen eredetű”, vagyis elrabolt műkincseket illeti, az Egyesült Államok még azt sem engedte, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák őket.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Fortepan/Falk György)
