Tutanhamon, az ifjú egyiptomi király uralkodása elején, i. e. 1333-ban úgy döntött, hogy elhagyja Amarna királyi városát. Szobrásza, Thotmesz, a királyábrázolásokra szakosodott nagy műhely vezetője teljes mértékben a királyi megrendelésektől függött, ezért nemigen volt más választása, mint hogy összecsomagolja szerszámait és kövesse királyát. Thotmesz tehát elhajózott Amarnából – egy királyszobrokkal teli várost és egy „fölösleges” műalkotásokkal telezsúfolt raktárhelyiséget hagyva maga után.
Nem sokkal távozása után a város szobrait ádázul szétverték az amarnai rezsim ellenségei, sok műalkotásból csupán töredékeket hagyva az utókorra.
A helyiségben 1912. december 6-án és 7-én egy Ludwig Borchardt vezette német régészcsapat több mint 50 alkotást talált, köztük egy királyné döbbenetesen eleven büsztjét (mellszobrát). A szobron nem volt felirat, de azt az egyedi, lapos tetejű kék koronát viselte, amelynek alapján felismerték benne Nofertitit, Tutanhamon elődjének, Ehnatonnak (eredeti nevén: IV. Amenhotep) királyi hitvesét.
Kiemelt kép: Ann Ronan Picture Library / AFP
A máig tartó rajongás
Nofertiti büsztje – kétségtelen szépsége ellenére – nem a 20. század eleji egyiptológusok legjelentősebb felfedezése. Az elismerés Howard Cartert illeti, aki 1922 novemberében feltárta Tutanhamon temetkezési helyét, az egyetlen majdnem érintetlen síremléket, amelyet a Királyok Völgyében találtak, tömve értékes tárgyi leletekkel.
Carter lenyűgöző felfedezésének híre akkor járta be a világot, amikor a Nyugat még az első világháborúból és az azt követő spanyolnátha-járványból éledezett. Az emberekben – a vallás és az okkultizmus iránt megnövekedett érdeklődés mellett – a szórakozás és a kikapcsolódás vágya is munkálkodott,
Nofertiti mellszobrát (amelyet 1912-ben Németországba vittek) Tutanhamon sírjának felfedezése után néhány hónapon belül a berlini Neues Museumban állították ki. A büszt tökéletesen beleillett az art deco stílusba, amely akkortájt vált a háború utáni gazdagság és csillogás megtestesítőjévé.
Nofertiti nyugtalanítóan modern látványt nyújtott, pedig egy több mint háromezer évvel korábban élt és meghalt szobrász műve volt. A bőséges hírverés hatására naponta csodálók hosszú sora kígyózott a múzeum előtt. Nofertiti hamarosan Egyiptom legismertebb királynéja lett: elismert ókori szépség.
Fotó: Igor Zarembo / Sputnik / AFP
Egyszerűen azért, mert – miután egy évszázadon át folyton azt hallgattuk, hogy milyen gyönyörű – arra számítunk, hogy majd annak is találjuk? Vagy van rá tudományosabb magyarázat?
Vonzó szimmetrikus arc
Az egyedi, lapos tetejű koronájáról felismerhető Nofertiti egzotikus és erős nőként hamar bekerült a tömegkultúrába. Arcképével, amelyet gyakran csupán sziluett formájában ábrázolnak, luxuscikkek széles skáláját reklámozzák, míg koronája saját gazdag kulturális utóéletre tett szert, filmekben is újraalkották.
Thotmesz csodálatos műalkotása az ókori Egyiptomról alkotott modern elképzelésünk főszereplőjévé tette Nofertitit. Ez azonban azt jelenti-e, hogy a háromezer évvel ezelőtti hús-vér Nofertiti valóban jelentős történelmi személyiség volt?
Isteni gyermekek
Életének legnagyobb részét sajnos továbbra is homály fedi. Amit biztosan tudunk, az az, hogy Ehnaton kb. i. e. 1353–1336 között, a példátlan gazdagság és hatalom korszakában kormányozta Egyiptomot. Felépítette Amarna városát és Aton napisten kultuszának központjává tette.
Mint minden egyiptomi királyi hitves, gyakorlatilag Nofertiti is a király helyettese volt. Vannak róla olyan képeink, amelyeken „leveri” vagy kivégzi Egyiptom ellenségeit, ami rendszerint a királyok szerepköréhez tartozott.
Nofertiti vallási szerepét nehezebb meghatározni, de azt tudjuk, hogy kiemelkedően nagy része volt Aton kultuszában. Ritkán látunk olyat, hogy egy nő közvetlen kapcsolatot tart fenn valamelyik istennel, Nofertitit mégis úgy ábrázolják, hogy áldozatokat mutat be egy csak nők által látogatott templomban. Valószínűnek tűnik, hogy nem csupán közvetített az emberi és az isteni szféra között. Mivel Ehnaton „naphite” eltörölte Egyiptom hagyományos isteneit, azok helyét a király és a királyné foglalhatta el.
Levonhatjuk-e ebből azt a végkövetkeztetést, hogy Nofertiti valóban kivételes volt az egyiptomi királyi hitvesek között? Ehhez először is meg kell vizsgálnunk félelmetes anyósa, III. Amenhotep felesége, Tije királyné szerepét.
Tije – Nofertitihez hasonlóan – házassága alatt mindvégig megőrizte előkelő közéleti pozícióját. Köztéri emlékműveken és privát síremlékeken férje oldalán ábrázolták, a feliratokon és a diplomáciai levelezésben nevét az ő nevével kapcsolták össze. Tijét Maat, illetve Hathor napistennőkkel azonosították. Nyilvánvaló, hogy Tijét és Nofertitit egyaránt vallási és politikai hatalommal is felruházták.
De – ez pedig egy nagy „de” – soha egyik asszony sem gyakorolt akkora vagy nagyobb hatalmat, mint királyi férje. Tényleg kimondhatjuk hát, hogy Nofertiti kivételesen nagy hatalommal rendelkezett? E bizonyíték alapján nem.
A királyné eltűnése
A Nofertiti kivételességét – vagy annak hiányát – övező vita zöme az asszony későbbi éveire összpontosít. Mi lett vele férje, Ehnaton halála után? Kiteljesedett-e a hatalma vagy az ismeretlenség homályába veszett?
Nofertiti utolsó datált ábrázolását II. Meriré hivatalnok amarnai sírjában találták meg. Itt egy falképen a királyi családot láthatjuk egy Ehnaton uralkodásának 12. évében rendezett ünnepségen. Utolsó Nofertitire utaló ábrázolásunk négy évvel későbbről származik, amelyen egy alig olvasható felirat „a nagy királyi hitvesként” említi őt. Mivel Ehnaton utolsó feljegyzett uralkodási éve a 17-dik, úgy tűnik, hogy Nofertiti nem sokkal férje halála előtt életben volt és teljesítette a királyné megszokott kötelességeit.
Fotó: Jens Kalaene / DPA / AFP
A feliratot azonban csak 2012-ben fedezték fel és hozták nyilvánosságra. Publikálása előtt az egyiptológusok hosszú évekig azt hitték, hogy Nofertiti nem sokkal férje uralkodásának 12. éve után eltűnt. Ez nem lehetett probléma. Ezeket az asszonyokat általában nem is próbáljuk megkeresni; feltételezzük, hogy vagy meghaltak, vagy visszavonultak a közéletből. Nofertiti büsztje azonban annyira megmozgatta a fantáziánkat, hogy nem fogadjuk el esetleges halálát vagy eltűnését anélkül, hogy erről bárki megemlékezett volna.
A Nofertitit szem elől téveszteni nem akaró egyiptológusok bonyolult forgatókönyvek sorát dolgozták ki, amelyek arra a feltevésre épültek, hogy a királynét kitilthatták Amarnából. Ezt azóta megcáfolták.
Az 1970-es években egy plauzibilisebb elmélet látott napvilágot. John Harris filológus felvetette, hogy Nofertiti talán női királlyá – királynővé – lett, hogy Ehnaton mellett társuralkodóként kormányozzon. Harris elképzelése szerint lehetséges, hogy
Fotó: Mohamed El-Shahed
Mell és széles csípő
Ezt az elméletet néhány közvetett, nem meggyőző bizonyíték támasztja alá. Tutanhamon sírleletei között van például egy aranyozott szobrocska, amely egy női mellel és széles csípővel rendelkező, koronás királyi alakot ábrázol. Ezt egyes szakértők úgy értelmezték, hogy eredetileg egy női uralkodó, a Tutanhamon által új funkciót nyert „Nofertiti királynő” szobrocskájának szánták.
E csábító hipotézisnek azonban van egy súlyos hibája, mivel úgy tűnik, hogy Ha valaki abban a pozícióban volt, hogy Tutanhamon nevében régensként uralkodhatott, az nyilván a leánygyermek volt, nem pedig az anya, akinek a helyébe lépett. Ha tehát egy nagyhatalmú nőt keresünk, aki az Amarna-korszak végén tevékenykedett – és tökéletes pozícióban volt ahhoz, hogy férje mellett szolgáljon –, akkor Meritatont, és nem Nofertitit kell számításba vennünk.
Nofertitit gyakran szerepeltetik az egyiptomi királyok listáján, pedig egyetlen ábrázolásunk vagy szövegtöredékünk sincs, amely azt bizonyítaná, hogy valaha is több volt kiemelkedő királyi hitvesnél, a befolyásos királyi feleségek egyikénél, akik közé anyósa, Tije, illetve lánya, Meritaton is tartozott.
A teljes cikk a BBC History új, április számában olvasható.
Kiemelt kép: Ann Ronan Picture Library / AFP
