A mexikói régészek a fővároshoz tartozó Tlalpannál tárták fel a sírt – számol be a ScienceAlert. A térség termékeny talaja, édesvize és állatállománya miatt már évszázadokkal az aztékok érkezése előtt is lakott volt.
Jimena Rivera Escamilla, az ásatás vezetője szerint a különleges temetkezési eljárás valamilyen rituáléra utal. A sírban a változatos korú személyektől származó csontvázakat szándékos módon, bonyolult formában illesztették össze.
A Mexikói Antropológiai és Történeti Intézet közleménye szerint a felfedezés segíthet alaposabban megérteni a preklasszikus kor társadalmait. A nyughelyet egy olyan csoport alakította ki, amely időszámítás előtt 700 és 200 között élt a térségben.
A nyughelyen talált koponyák és fogak egy részét a jelek alapján szándékosan deformálták. A mezoamerikai társadalmaknál nem volt ritka a gyakorlat, a csontok átalakításával az egyén szociális helyzetét, nemét vagy isteni mivoltát akarták bemutatni.
A lelőhelyen a kutatók az emberi maradványok mellett agyagedényeket, úgynevezett cajetéket; kerekded tálakat, vagyis tecomatéket; illetve különböző típusú megmunkált köveket is találtak.
A szakértők egyelőre nem tudják, hogy a tíz személy hogyan is halt meg. Ha a kutatóknak sikerül kideríteniük, az sokat elárul majd az ősi népcsoportról.
Egy 2011-es vizsgálat felfedte, hogy a mai mexikói Durango állam területén az 1400-as években élő xixime indiánok kannibálok voltak. A régészek egy helyi sírt feltárva olyan csontokat azonosítottak, melyeket a jelek szerint megfőztek és feldaraboltak.
(Kiemelt kép: Mauricio Marat/Mexico’s National Institute of Anthropology and History)
