A vaddisznók rendkívül intelligens, emellett étel, lakhely és hőmérséklet tekintetében meglehetősen igénytelen állatok. Ennek köszönhetően számos környezetben megtalálják a számításaikat, kevés olyan helyet tudnánk mondani Magyarországon is, ahol nem futhatunk össze velük.
Tartós megtelepedésükhöz mindössze két feltételnek kell teljesülnie:
A magyar főváros főleg budai, erdővel, bokros vidékkel határolt peremterületei épp ilyenek. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a jókora vadállat budapesti felbukkanása gyakorlatilag mindennapos, mégis a Pilisi Parkerdő Zrt. minapi közleménye két meglepő tényt is tartalmaz:
- egy év alatt több mint száz vaddisznót fogtak be és szállítottak el;
- létezik egy olyan vaddisznó-populáció, amely már el sem hagyja a város területét.
Jobb a város, mint az erdő
Főleg utóbbi nagyon érdekes, a részletekről Kovács Ferencet, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgondnokát kérdeztük.
Az állatok rengeteg élelmet találnak a kidobott szemétben, zöldhulladékban, elhagyott kertek termő gyümölcsfái környékén, a legforróbb augusztusi napokon is locsolt gyepeken. Megtanulták, hogy az ember nem jelent veszélyt, sőt közelsége terített asztalt jelent. Ám más okuk van arra, hogy életvitelszerűen tartózkodjanak itt.
Az elhagyott, elvadult külső telkek kiváló nappali pihenőhelyet biztosítanak számukra, nyugodtabb környezetet, mint az erdő
– mondja a szakember a 24.hu-nak.
A budapestiek pihenni, feltöltődni járnak a budai hegyekbe és a Pilis erdőségeibe, ám a vad számára ez maga a stressz. Póráz nélkül rohangáló, csaholó kutyák, hangoskodás, tűzgyújtás, mindenen átcsörtető gyerekek – felesleges sokáig sorolni.
A városszéli gazdátlan kertek embermagasságú gazzal, terebélyes fákkal és elvadult bokrokkal ideális búvóhelyet nyújtanak, de ami a legfontosabb: ott teljes a nyugalom. Az itt-ott bedőlt, lyukas kerítések ugyanis a vaddisznónak nem jelentenek akadályt, de az emberek tiszteletben tartják, nem mennek be az ilyen kertekbe.
A városban éli egész életét
Mivel nem szeret vándorolni ha nem muszáj, képes ki sem mozdulni egy néhány száz méter sugarú kör határolta területről, amennyiben ott védelmet, megfelelő mennyiségű vizet és élelmet talál. A városi környezet pedig pont ilyen.
Ma már évről évre jó pár malac Budapest közigazgatási határán belül látja meg a napvilágot, és könnyen elképzelhető, egyesek itt is élik le teljes életüket
– fogalmaz a szakember.
Pontos számot sem a városi populáció méretéről, sem a betévedőkről nem lehet mondani, mert a Pilisi Parkerdő Zrt. hatásköre véget ér a Budapest táblánál. Belterületen az önkormányzatok illetékesek, ők pedig nem végeztek ilyen felmérést. A számoknál fontosabb viszont, hogy
A szakember szerint közvetlen támadástól egyáltalán nem kell tartani, a vaddisznó menekül az ember elől. Potenciális veszélyforrás azonban a gázolás, hiszen például a II., III. vagy XII. kerület utcáin hajtva ki számít a konda felbukkanására? Mentségnek mondjuk nyilván kevés, egy járókelő is bármikor leléphet az úttestre, de a közúti baleset benne van a pakliban.
Begyűjtik őket
Mindettől függetlenül, nagyragadozók híján a hazai nagyvadállomány ritkítása az emberre hárul. Akár tetszik, akár nem, de meg kell tenni, különben a túlszaporodással összeomlana a biológiai rendszer. Érvényes ez Budapest környékére és a bejáró, helyben lakó állományra is.
Viszont a lakott területen, de főleg nagyvárosban bizonyos körzetekben csak rendőrségi engedéllyel lehet vadászni, és a biztonsági szempontok miatt ennek az eredményessége is kétséges. Ezért a főváros környéki vaddisznókat csapdával fogják be, de arra már humánus okok vezették a Pilisi Parkerdő Zrt.-t, hogy ezek után szabadon is engedjék őket. Olyan távolságban, ahonnét már nem térnek vissza, legtöbbször a Gödöllői-dombságban vagy a Budai-hegység félreeső, zárt erdőtömbjeiben.
A sikerhez szükség van a kirándulók, túrázók segítségére is. A csapdák 3×3 méter alapterületű, egy méter magas ketrecek, az egyetlen kérés pedig: kerüljük el ezeket már csak állatvédelmi okokból is. A szakemberek állandó készültségben vannak, hogy a lehető legkevesebb stresszt okozzák a vadnak, de hetek munkája veszhet kárba, amennyiben a ketreceket megrongálják.
Az utóbbi időben egyre többször fordul elő szándékos rongálás, illetve a szabadon sétáltatott kutyák okoznak még gondot: hamar megtalálják a befogóban lévő állatokat, ugatásukkal a pánik szélére sodorják az amúgy is stresszes helyzetben lévő, menekülni képtelen vadat
– emeli ki Kovács Ferenc.
Az öreg disznó rafinált
Végül még egy érdekesség a szakembertől. A csapdákba jellemzően a fiatal állatok sétálnak be, ami azért is jó, mert ők az áttelepítés után könnyebben alkalmazkodnak új környezetükhöz. Csapatban járnak egymás nyomában, gyanútlanok, a ketrec zárja pedig úgy van kialakítva, hogy a bejárattal ellentétes végén van a kioldó: ezt kell megérinteni az ajtó csukódásához.
Az öreg disznók rafináltak: többször körüljárják az élelemmel teleszórt ketrecet és van úgy, hogy inkább kihagyják a kukoricalakomát, de nem mennek be.
De a fiatalok még nem ilyen dörzsöltek, egyszerre többen is befurakodnak, így esik egyszerre több malac is fogságba – ahogy az a képeken is látszik. A szakemberek naponta ellenőrzik a helyszíneket, ha egy ketrec „megtelt”, ponyvát terítenek rá, hogy az állatokat a lehető legkisebb sokk érje, majd jön a szállítás és szabadon engedés.
És mi lesz azokkal, akiket nem fogtak be? Miután egy kutatás keretében már több egyedet GPS-nyakörvvel jelöltek meg, erről is hamarosan többet tudhatunk.
(Kiemelt kép: MTI/Kovács Attila)
