Az óriáspolip (Enteroctopus dofleini) messze a legnagyobb polipfaj, melyet a tudomány ismer: karjainak hossza a 7-8 métert, testtömege pedig a 70 kilogrammot is elérheti. Az állat a Csendes-óceán part menti hideg, oxigéndús vizeiben fordul elő Dél-Kaliforniától Alaszkáig, illetve a Japán-tengerig.
Kutatók egy csoportja a közelmúltban egy újabb hatalmas polipfajt írt le az American Malacological Bulletin folyóiratban – számol be az IFLScience. Az új jövevény, a fodros óriáspolip az óriáspolippal áll rendkívül közeli rokonságban.
Mivel az óriáspolip hatalmas területen fordul elő, nem meglepő, hogy látványos genetikai eltérések vannak az egyes térségekben élő példányok között. Az elképzelés, hogy a populáció valójában két különálló fajból áll, már 2012-ben felmerült. Ekkor a kutatók egy kisebb genetikai elemzést végeztek el néhány alaszkai egyeden.
Az analízis kimutatta, hogy a régióban két, genetikailag igen eltérő csoport él. Mivel a vizsgálathoz az állatok apró szövetdarabjait használták, a kutatók nem tudták megállapítani, hogy vannak-e morfológiai különbségek is a két populáció között.
Néhány évvel később aztán sikerült igazolni, hogy Alaszka partjainál két faj is fellelhető. Az Alaska Pacific University munkatársai egy helyi halász járulékos fogását tanulmányozva több polipot is felfedeztek. A csapat az újabb genetikai minták elemzése mellett a morfológiai különbségeket is megfigyelhette.
Így derült ki, hogy a már ismert óriáspolip mellett a térségben él egy másik faj is. Ezen élőlény jellegzetessége a köpenyén lefelé futó fodros gerinc, illetve a szemei körül található, szempillákra emlékeztető fodrok.
Bár a kutatók eddig nem ismerték az új fajt, a helyi halászok már számtalanszor találkozhattak az élőlénnyel.
Hogy a populáció pontosan hány egyedet is számlál, nem tudni, ugyanis a kutatók szerint a fodros óriáspolip mélyebben él, mint eddig is ismert rokona.
(Kiemelt kép: Alaska Octopus Project)
