Bár a tekercsek rendkívül jelentős források, semmit sem tudunk a szerzőikről. Egy, az Amerikai Keletkutató Intézetek bostoni ülésén bemutatott új vizsgálat azonban most közelebb hozhatja a tudományt a rejtély megoldásához.
Az izraeli Régészeti Hatóság csapata 33 kumráni csontot elemzett. A leletek nagyjából 2 200 évesek. A tanulmányozott csontvázak közül 30 különböző korú férfiakhoz tartozott, a többi azonban túl rossz állapotú volt ahhoz, hogy megállapítsák a nemüket.
Mivel a maradványokon nem azonosítottak halálos sebeket, a vizsgált személyek feltehetőleg nem katonák voltak.
Egy elmélet szerint a holt-tengeri tekercsek szerzői az esszénusok voltak. A zsidó vallási csoport az időszámítás előtti 2. és az időszámítás szerinti 1. század között virágzott. A kis férfi közösség tagjai jámbor életet éltek, kerülték az érzéki élvezeteket, és az önkéntes szegénységet választották.
A csoportról először idősebb Plinius írt Természetrajz című művében. A római polihisztor szerint az esszénusok Én-Gedinél, a Holt-tenger és a tekercsek lelőhelyének közelében éltek.
Mivel a közösség az iratok születésének korában működött, ráadásul a tekercsek lelőhelyétől nem messze, korábban már több kutató is felvetette, hogy az esszénusok lehettek a keresett szerzők. Az új vizsgálat most ezt a hipotézist igazolja.
Josszi Nagar, a kutatócsapat tagja szerint a kumráni, vegyes korú férfiakból álló leletegyüttes sokban emlékeztet a bizánci kolostoroknál felfedezett temetőkre. Bár a Bizánci Birodalom a tekercsek születése után jött létre, elég valószínű, hogy szerzetesközösségeinek alapjai már korábban kialakultak. A most vizsgált csoportokhoz hasonló zsidó szekták lehettek a későbbi kolostorok előfutárai.
Bár a kutatás eredményei nem bizonyítják egyértelműen az esszénusokra vonatkozó elképzelést, az új adatok mindenképp tovább árnyalják a korabeli régióról kialakított képet.
(Via: IFLScience, kiemelt kép: Effi Schweizer/Wikimedia Commons)
