A robotika fejlődéséről szóló cikkekkel ma már Dunát lehetne rekeszteni. Minden szakértőnek, kutatónak, professzornak, de még minden mezei IT-snak is megvan a véleménye arról, hogy mennyire kell félnünk attól, hogy a gépek elveszik a munkánkat, elütnek minket az utakon, vagy éppen úgy átalakítják a háborús szférát, hogy még a civilek közül sem marad senki biztonságban.
A legtöbb szakértő megegyezik abban, hogy alaposan fel kell készülnünk a változásokra, mielőtt késő lenne –
Porkoláb Imre, a NATO Stratégiai Parancsnokának képviselője a Pentagonban és Martin Ford jövőkutató szerint nagyjából felesleges is a változások után rohanni, hiszen olyan gyorsan történnek már most, hogy nem fogjuk tudni utolérni őket. És ha valakit érdemes megkérdezni a témában, az ez a két ember.
A szakértők a Robotok kora című TEDxYouth-előadáson fejtették ki a véleményüket arról, hogy mit hoz a robotokkal átitatott jövő. Nem festettek túl bizalomgerjesztő képet a munkaerőpiac számára, viszont érdekes bepillantást nyújtottak abba, hogy mennyire megváltoztatták a sufnituning startupok a robotika világát.
Már nem a hadsereg vezeti a techkutatást
Azzal biztos nem árulunk el újat, hogy a hidegháború időszakában, de még utána, a 90-es években is a hadseregek szőtték a technológiai újítások fonalát. A katonai fejlesztéseknek köszönhetjük például a GPS-t, a szigetelőszalagot, a mikrohullámú sütőt, de még az internetet is. Mára azonban teljesen átalakult a piac, és a hadseregek csak rohannak a gombaként növő startupok után.
“Biztosan mindenki ismeri a Predator drónokat” – mondta az előadáson Porkoláb Imre.
Ezek azok, amelyek a Hellfire rakétákat lövik ki. A drónok kifejlesztése 4 millió dollárba került az Egyesült Államoknak, és hosszú éveket dolgoztak velük. Létezik viszont a neten egy DIY Drones csoport, amelynek tagjai ingyen és bérmentve megosztják az interneten a tudásukat egymással. Ezek az emberek képesek voltak három hét alatt olyan drónt megépíteni, amelynek a tudása a Predator 94 százalékával ér fel. Ráadásul mindezt nagyjából 300 dollárért csinálták meg.
A piac változik: még a DARPA, vagyis az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege is próbál lépést tartani vele, vagyis együttműködik különböző startupokkal a gyorsabb fejlesztések érdekében.
Mást nem is tehetnek: a hadi szféra már most a mesterséges intelligencia egyik legnagyobb felhasználója, több mint 10 ezer drónnal dolgoznak, ráadásul olyan technológiák állnak náluk a küszöbön, mint az agy-számítógép interfész, ami legalább annyira átalakíthatná a hadászatot, mint a drónok megjelenése tette.
Sufnituning világvírus a garázsból
Persze ez mind morális kérdéseket is felvet, és táplálja az emberekben a félelmet. Ma már szinte bárki hozzáférhetne olyan anyagokhoz, amelyekkel tömegpusztító fegyvereket lehet létrehozni. Míg a hidegháború idején az atombombát csak a legjobb tudósok egy szűk csoportja tudta kifejleszteni, addig a biotechnológia fejlődésével – persze csak ha értenek hozzá, de a lehetőség adott.
Nem véletlen, hogy az Oxfordi Egyetem 2016-os globális katasztrófakockázatok listája (Global Catastrophic Risks 2016) szerint a következő öt évben bekövetkező lehetséges tragédiák egyik legvalószínűbb versenyzője egy mesterségesen előállított globális járvány.
De a hadászatban is megjelennek a morális problémák. Felmerülhet ugyanaz a kérdés, amelyet az önvezető autókkal kapcsolatban szoktunk emlegetni: vajon ki lesz a felelős akkor, ha a gép hibát követ el? Mindig megjelenik a járulékos veszteség lehetősége a harcmezőn is.
Ezek viszont nagyon speciális, elszigetelt esetek. Összességében lényegesen biztonságosabb lesz a közlekedés és a harcászat is, a hadseregnél már most sokkal kevesebb a civil veszteség, mint az emberes missziók során.
– mondta Martin Ford.
Porkoláb Imre szerint a technológia már nagyon régóta a tulajdonunkban van, csak azért számít most slágertémának a robotika és a drónok terjedése, mert érezzük a nyomást a gyorsuló fejlődés miatt. A Pentagon pedig azt vallja, hogy fejlődjön bármennyire a tech, mindig egy ember lesz a döntéshozó szerepében.
Elveszítettük az előnyünket a változásban
A hadászaton kívül a másik slágertéma a mesterséges intelligenciával kapcsolatban a munkapiac átalakulása – Fordnak és Porkolábnak ezzel kapcsolatban nem túl pozitívak az elképzeléseik.
Az optimista vélemények szerint az emberek mindig alkalmazkodtak a változó helyzetekhez, biztosan most is képesek leszünk gyorsan fejlődni és tanulni a technológiai fejlődéssel együtt
– mondta Ford.
Ez akár igaz is lehetne, hiszen az ipari forradalom időszakában is átalakult a munkaszféra, eltolódtak a korábban ismert arányok, és megjelentek az emberi munkát kiváltó gépek – mégsem omlott össze a társadalom, csak egyszerűen újfajta munkahelyek betöltésére kényszerültek a munkavállalók.
Ford szerint azonban most nem ez lesz a helyzet:
Eddig az volt az előnyünk, hogy képesek voltunk tanulni és alkalmazkodni. Csakhogy a mostani helyzet azért más, mert már a gépek is tudnak tanulni, nem csak mi. A deep learning miatt ez az egyetlen előnyünk is elveszett. Az 1900-as években nagyjából 15 éved volt alkalmazkodni, és 25 évre volt szüksége egy technológiának, hogy világszinten elterjedjen. Ma az emberek alkalmazkodási képessége jobb, átlagosan 10 év alatt tudunk átállni egy új technológiára, de ennek a technológiának most már csak 5-7 évre van szüksége a terjedéshez.
Meg kell tanulnunk tanulni, különben csúnyán lemaradunk.
Az értelmiségi állások is veszélyben
Ford szerint nemcsak a kékgalléros munkahelyek, azaz a kétkezi szakmunkások állásai vannak veszélyben, ugyanekkora problémával néznek szembe a fehérgalléros, vagyis értelmiségi munkát végzők is.
Ez a változás azokat az embereket is ugyanúgy érinti, akiknek egyetemi diplomás állásuk van. Már léteznek olyan algoritmusok, amelyek adatokból gyártanak cikkeket, és egy olvasó meg sem tudja mondani, hogy nem újságíró írta őket. Vagy ott van az ügyvédi munka, ennek is nagyon sok aspektusát ki lehet váltani algoritmusokkal. Az olyan adatokra épülő, monoton munkákat, mint a szerződések átnézése, most is gyakran számítógépes rendszerek végzik. Néhány fehérgalléros munkát könnyebb automatizálni, mint a kékgallérosakat.
Ezek a változások azt fogják magukkal hozni, hogy sokkal több szabadidőnk lesz. Ez egyrészt a jövedelem szempontjából problémás, másrészt nem tudjuk majd kitölteni az időnket, nem lesznek céljai a mindennapjainknak.
Ez a pszichológiai aspektusa a témának talán nem tűnhet annyira fontosnak, pedig Ford szerint komoly gondot fog okozni a jövőben. Szerinte a gazdasági problémák megoldása lehet az alapjövedelem bevezetése és/vagy a robotok megadóztatása, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy lassan át kell majd gondolni a kapitalizmus alapjait.
A robotika forradalmával egyértelműen a gazdagok járnak majd a legjobban, akiknek nem csak a mindennapi munkájuk az egyetlen jövedelemforrásuk. A változás mindenképpen megnöveli majd a társadalmi egyenlőtlenséget.
Persze az alapjövedelem és a különadók rendszere még korántsem kidolgozott tétel, de Ford szerint ez lehet az az út, amelyen el kell indulnunk, ha nem szeretnénk végzetes társadalmi egyenlőtlenséget a világban.
Akkor mi az istent tanuljon a gyerek?
De mit tanuljon egy gyerek, ha nem akarja, hogy olyan szakma elsajátításával töltsön éveket, amelyet aztán kapásból átvesznek tőle a robotok?
Ford szerint elsősorban az emberi kapcsolatot igénylő munkáknak marad jövőjük az emberi szférában, így például az egészségügyben soha nem fogják teljesen lecserélni a gépek az emberi munkaerőt. A kreativitást igénylő munkák is viszonylag biztonságban vannak, bár ezzel mi azért vitatkoznánk: többször hallottunk már festészetben remekelő robotokról, vagy olyan gépekről, amelyek zenét szereztek.
Persze ennek ellenére elképzelhető, hogy de azért inkább mennénk ápolónőnek, mint festőnek a jövőben. Az is lehet, hogy olyan munkaköröket fogunk majd betölteni, amelyek ma még a legvadabb álmainkban sem léteznek.
