De tényleg működhet mindez? Egyáltalán mik a zombik? És hogyan kerülhetjük el, hogy azzá váljunk? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ, ezúttal elsősorban a zombiagy jellegzetességeire koncentrálva, de nem zárva ki egy esetleges más szempontú folytatás lehetőségét sem.
Az élőhalottak ugyanakkor a tudományos munkákba is megtalálták útjukat: neves filozófusok, epidemiológusok, agykutatók és mikrobiológusok értekeznek a lélek és a tudat mibenlétéről, a járványok működéséről, arról, hogy mi a gond a zombik agyával, illetve hogy egy zombiapokalipszis esetén milyen szerepük lehet az emberiség túlélésében lebontást végző baktériumoknak és a gombáknak.
HONNAN ÉRKEZETT A MODERN ZOMBI?
Bár élőhalottak az ókortól kezdve felbukkannak a különböző kultúrákban, a modern zombi eredetét a Karib-térségben kell keresnünk, ahová pedig a szó és a hozzá kapcsolódó hiedelemvilág is Afrikából érkezett a szigetekre.
A törzsi vallások és az egykori rabszolgaság által meghatározott vudu vallásban zombivá olyan embereket változtatnak a helyi papok, akik valami rosszat követtek el. Ilyenkor a varázsló egy rituálé keretében megfosztja őket lelküktől, tudattalan testüket pedig magához láncolja, lélektelen bábként irányítva azt saját céljai érdekében.
A zombivá változtatás ugyanakkor jóval több valamiféle mentális átalakulásnál: a rituálénak a vizsgálatok szerint komoly idegtudományi alapjai vannak. Amelyek egyúttal azt is megmagyarázhatják, miért számolnak be sokan olyan történetekről, hogy Haiti utcáin látszólag halott emberek támadtak fel, hogy aztán önkívületi állapotban kövessék új „mesterüket”.
Először egy gömbhalakból kivont méreggel, a tetrodotoxinnal kezelik őket, amely az izmokat irányító idegekre hat, a neuronokban található ioncsatornák blokkolása révén gátolva ezek működését.
Az idegméreg minden izom működését befolyásolja, a legerősebben azonban a vázizmokra fejti ki hatását. Így a megfelelő dózis esetén az áldozat akaratlagosan mozgatható izmai lebénulnak, és mivel ezzel párhuzamosan légzése és szívműködése is lelassul, úgy tűnhet, mintha halott lenne.
Ekkor – a drámaibb hatás érdekében persze érdemes pár órát várni – jön el a második méreg beadásának ideje. Ez a maszlag nevű növény egy helyi fajából származik, és amellett hogy segít lebontani a tetrodotoxint, hallucinációkat és általános zavarodottságot is okoz. A maszlaggal kezelt „halott” tehát újra feléled, és mivel teljesen össze van zavarodva, minden ellenkezés nélkül követi a vudu pap utasításait.
A ZOMBI TUDOMÁNYOS DEFINÍCIÓJA
A nyugat ennek a vudu zombinak az alakját vette át. Mivel azonban egyúttal át is értelmezte azt, a könyvekben és a képernyőkön látható zombik egy kicsit másfajták lesznek, mint haitin létező változataik.
Hogy a modern zombi milyen tudományos szemmel, annak összefoglalásához a téma talán legfontosabb szakmunkáját, Bradley Voytek (Kaliforniai Egyetem) és Tim Verstynen (Carnegie Mellon Egyetem) neurológusok Do Zombies Dream of Undead Sheep? (Álmodnak-e a zombik élőhalott bárányokkal?) című, 2014-ben megjelent könyvét hívjuk segítségül, amelyből Davis Haitin végzett kutatásáról is értesültünk.
Voytek és Verstynen zombirajongók, de egyúttal teljesen komoly és nagytudású neurológusok is, akik évek óta vizsgálják, hogy a populáris kultúrában megjelenő zombiknak tüneteik alapján mi lehet a pontos bajuk. Mivel agykutatókról van szó, azzal kevésbé foglalkoznak, hogy mi válthatja ki az állapotot, és sokkal inkább arra koncentrálnak, hogy a zombifikációt okozó fertőzés/kozmikus sugárzás/mérgezés stb. milyen agyi elváltozásokat okoz, amelyek aztán a zombik tipikus viselkedéséhez vezetnek.
A szerzők az 1968-as Az élőhalottak éjszakája című filmtől kezdve 2014-ig tekintik át a kortárs alkotásokat, és vizsgálataik alapján az zombivá válást úgynevezett eszmélethiányos hipoaktivitás-zavarként (CDHD) határozzák meg. Miután részletesen sorra veszik az egyes zombikat jellemző tulajdonságokat és viselkedési mintákat, fényt derítve ezek vélhető neurológiai gyökereire, a szakértők arra jutnak, hogy a zombik az álom és az ébrenlét határán ragadtak, köszönhetően annak, hogy agyuknak csak bizonyos alrendszerei éberek.
Így a düh, az éhség, a szaglás, a látás, a harapás és más alapvető mozgások agyi központjai rendben működnek vagy túlműködnek, míg a komplex gondolkodás, a döntéshozás és az emlékek formálásának és felidézésnek képessége ugyanakkor megszűnik bennük. A CDHD-ben szenvedők ezért gyakorlatilag kizárólag automatikus működésekre és külső ingerek vezérelte egyszerű reakciókra képesek.
Amit persze zombitámadás esetén maximálisan ki is lehet használni, de mielőtt rátérnénk a túlélési tippekre, először szót kell ejtenünk a zombikkal kapcsolatos elméletek egyik legfontosabb és legtöbb vitát kavaró kérdéséről, az élőhalottak sebességéről.
GYORSAK VAGY LASSÚAK A ZOMBIK?
A vudu zombik kétségkívül lassúak, és ilyenek voltak a modern zombikultúra első „termékei” is. A Holtak hajnala 2004-es újrafeldolgozásában, a Z világháború-ban és a Z Nation (Z, mint zombi) című sorozatban ugyanakkor villámgyors zombik is akadnak. Márpedig a fertőzöttek sebessége pedig a túlélés szempontjából egyáltalán nem lényegtelen szempont.
A lassú zombik esetében, amelyek a szakértők megfigyelései szerint mindig hosszabb szünet után kelnek életre, az oxigénhiány miatt az akaratlagos mozgások irányításában kulcsszerepet kapó kisagy is súlyosan sérül, ezért lesz olyan koordinálatlan a mozgás. A gyors zombiknál viszont az agy sokkal kevésbé károsodik, így mozgásuk jóval összeszedettebb marad, ami miatt nagyobb sebességre képesek.
Azt, hogy a öntudatlan állapot nem feltétlenül társul lassúsággal, egy új kutatás is alátámasztja, amelynek során a zombiléthez legközelebb álló létező, de ahhoz hasonlóan még napjainkban is rejtélyes jelenséget, az alvajárást vizsgálták a szakértők. (Az alvajárók Voytek és Verstynen szerint is rokoníthatók a zombikkal, hiszen mindkét esetben az agy egyes részei ébren a működnek, míg mások, különösen a gondolkodás ideig funkciói nem üzemelnek, vagy azért mert még alszanak, vagy mert megsérültek.)
ZOMBIK ÉS ALVAJÁRÓK
A napokban a Current Biology oldalain megjelent tanulmányt a svájci EPFL neurológusai jegyzik, akik kísérleteik során arra a következtetésre jutottak, hogy az alvajárók sokkal jobban irányítják félig automatikus mozgásaikat és figyelmük elterelése esetén is koncentráltabbak, mint ágyban alvó társaik.
A kísérletet éber alanyokkal végezték, akik között voltak alvajárók és nem alvajárók is.
A résztvevők feladata az volt, hogy egy VR-sisakkal a fejükön a virtuális valóságban megkeressenek egy oszlopot, miközben a külső valóságban is mozogtak. A csavar az volt, hogy míg az esetek egy részében a virtuális avatár tökéletesen követte a részvevők külső haladási irányát, máskor 5, 10, 15 vagy 30 fokkal eltért ettől, amit az alanyoknak figyelembe kellett venniük és korrigálniuk az oszlop megközelítésénél.
A résztvevők minden elrendezésben többször is megismételték a kísérletet, miközben a kutatók mérték a teljesítés idejét. A következő fázisban aztán mozgás mellett egy mentális feladatot is kaptak: miközben az oszlop felé sétáltak, hangosan vissza kellett számolniuk 200-tól hetesével. (Az ilyen feladatok korábbi vizsgálatok alapján befolyásolják a mozgáskontrollt, megváltoztatva például a lépések gyakoriságát.)
Az alvajárók ráadásul annak megítélésében is jobbnak bizonyultak a számolós feladat közben, hogy mennyire lett eltérítve avatárjuk, amikor az nem úgy mozgott, ahogy ők. Míg a nem alvajárók rendszerint túlbecsülték a szöget, amellyel az avatár haladási iránya eltért sajátjuktól, az alvajárók számolás közben is képesek voltak pontosan belőni és korrigálni az eltérést.
Bár a kísérletekből az alacsony esetszám és az alkalmazott módszertan miatt a kutatók szerint sem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mindez azt sugallja, hogy az alvajárók sokkal precízebb mozgásra képesek akkor is, amikor az akaratlanhoz közelít a mozgásuk.
Ami nemcsak azt jelentheti, hogy gyors zombik nagyon is létezhetnek, ami a neurológiai oldalt illeti, de azt is, hogy az alvajáróknak valószínűleg sokkal jobbak a túlélési esélyeik egy zombiapokalipszis esetén, mint a nem alvajáróknak, mert kevesebb időt töltenek úgy, hogy egyáltalán nem figyelnek környezetükre.
AGYKUTATÓK TIPPJEI ZOMBIJÁRVÁNY IDEJÉRE
Érdekfeszítő kötetük végén Voytek és Verstynen konkrét tippekkel is szolgál arra vonatkozóan, hogy a zombiagy feltételezett modellje alapján hogyan teremthetjük meg a legjobb esélyt a túlélésre.
Tekintve azonban, hogy a kurrens zombi témájú alkotásokban többnyire nem nagyon áll rendelkezésre a mélyagyi vagy a transzkraniális elektromos ingerléshez szükséges technológia, amellyel fel lehetne ébreszteni az agy alvó részeit, illetve elnyomni a túlműködő régiókat, az átlagos túlélő ennél sokkal egyszerűbb stratégiákhoz kénytelen folyamodni.
Mivel a neurológiai modell alapján nem éreznek fájdalmat – illetve, ha éreznek is, nem képesek törődni azzal –, a legsúlyosabb sérülésekkel se nagyon fogjuk tudni lelassítani őket. Csak akkor fognak leállni, ha agyuk kellő mértékben károsodott, vagyis ha zombikkal harcolunk, csak a fejre célszerű célozni.
A második hasznos tipp, hogy a zombik elől el lehet bújni. Mivel nem képesek emlékeket kreálni és komoly figyelemzavarban szenvednek, ha elrejtőzünk és csendben maradunk, idővel elfelejtik, hogy ott vagyunk, és ha valami új inger elvonja a figyelmüket, távoznak.
Ehhez kapcsolódik a harmadik tanács: vonjuk el a zombik figyelmét! Mivel egyszerre általában csak egy ingerre tudnak figyelni és reagálni, könnyen megzavarhatók. Egy hang- vagy fényjellel könnyű elterelni a figyelmüket magunkról, és ha ez sikerült már csak csendben ki kell várni, amíg távoznak.
Voytek és Verstynen negyedik tippje, hogy fussunk el a zombik elől, ezt azonban ők is csak a lassú zombik (CDHD–1) ellen javasolják bevetni. És még ebben az esetben is érdemes a menekülést figyelemeltereléssel kombinálni, mert a zombik addig fogják követni az utolsó ingert (jelen esetben minket), amíg valami más magára nem vonja figyelmüket. Mivel pedig sosem alszanak, mi viszont igen, idővel a leglassabb zombi is utolérhet, ha nem figyelünk oda.
A CDHD a nyelv használatának és megértésének komoly zavarával jár, így az élőhalottak nem fogják érteni, amit mondunk. És ha meg is értenék a szavakat, az sem számítana sokat, agyműködésük miatt ugyanis csak a düh és az éhség motiválja őket.
A hatodik tipp pedig, hogy ha nem tudunk elmenekülni a zombik elől, és fejlövésre vagy -szúrásra sincs esélyünk, utánozzuk őket. Mivel memóriazavaraik miatt nem emlékeznek az arcokra, elsősorban a hangok és a szagok alapján azonosítják a potenciális áldozatokat. Ha tehát úgy teszünk, mint Rick és Glenn a Walking Dead második részében, és zombibelekbe mártott lepedőkbe burkolózva csoszogni kezdünk, igenis megúszhatjuk a zombihorda támadását. Feltéve persze, hogy nem ered el az eső.
