Elzárta a gázt? Kétszer ellenőrizni még nem gáz

„Mindjárt kitépem a hajam, olyan ideges vagyok!” – mindenkinek ismerősek az ehhez hasonló, erős felindulás szülte mondatok, de arra már kevesen gondolnak, hogy akadnak, akik aztán valóban kitépik a hajukat. Vannak, akik a hajszálaikat tépkedik, szemöldöküket, szeméremszőrzetüket, szőrszálakat bármely testrészükről, sőt szempillájukat is, ezt nevezzük trichotillomániának.

Rituális kényszer

Rituális, kényszeres viselkedésről van szó, oka a szorongás, a félelem oldása

– mondja a 24.hu-nak Kigyós Tamás tanácsadó szakpszichológus.

Ez megjelenhet gondolati szinten is, amikor az illető valakinek a megöléséről fantáziál, vagy képzeletben rendre egy idegennel létesít szexuális kapcsolatot. A kényszer olyan mozdulatokban ölt testet, mint az említett hajtépés, illetve a rituális cselekvések vég nélküli ismétlése. Ez azt jelenti, ha az ember elmegy otthonról, előtte megbizonyosodik arról, hogy elzárta a gázt, kihúzta a vasalót, bezárta az ajtót.

Teljesen normális, ha mondjuk egyszer-kétszer még rányitunk az ajtóra, visszamegyünk és megnézzük a gázt, a sarokról még megfordulunk, nem ég-e a villany. A gond akkor kezdődik, ha mindezt több tucatszor tesszük, már saját viselkedésünk is frusztrációt okoz, ráadásul a munkahelyről is elkésünk.

Kérdés, mindez mennyire nyomul be az illető mindennapi életébe, mennyiben rontja annak minőségét: egy szint után már kényszeres tünetképződésről beszélhetünk, amivel érdemes szakemberhez fordulni.

Ilyenkor a személy külső hatásként éli meg a kényszert: nem a saját fantáziája, és nem ő akar ötvenedszer is visszamenni a vasalót ellenőrizni. Főleg gyerekkorban jellemző mások bevonása, például amikor az édesanyjával ötször egymás után elmosatja a tányérját

– magyarázza a szakember.

Szégyelli, bűntudata van, csúnya lesz

A hajhúzkodás odáig fokozódhat, hogy az ember foltokban megkopaszítja önmagát, a varok tépkedése, a bőrrágás csúnya sebeket, soha nem múló hegeket okozhat. Tudja jól, ezzel „csúnya” lesz, bolondnak nézi a környezete, lesajnáló pillantásokat kap a buszon, ezért már maga a kényszeres cselekvés is bűntudatot szül.

Ahogy említettük, súlyosabb, vagy egyszerűen csak a zavaró tünetekkel érdemes szakemberhez fordulni, a kényszeresség viselkedésterápiával jól orvosolható, és vannak olyan esetek, amikor időszakosan gyógyszert is érdemes alkalmazni a szorongás oldására. Az első lépés az állapot kialakulásának folyamatára fókuszál, fontos tudni azt is, hogy a családban előfordultak-e ilyen esetek.

Hajtépkedés esetén a szakemberek a cselekvést kiváltó stresszt, szorongást igyekeznek oldani, emellett olyan eszközöket és módszereket javasolnak, amelyekkel „öncsonkítás” nélkül enyhíthetik a stressz okozta feszültséget.

Realizálni kell a veszélyt

Ha nincs komolyabb probléma, akkor kényszeres cselekvések esetén a terápia abból a feltételezésből indul ki, hogy a tünetképződés valamilyen diszfunkcionális tanulási folyamat eredménye. Magyarul elhárítson egy vélt veszélyt, vagy elkerüljön egy korábban megtörtént eseményt:

• fél a fertőzéstől, ezért egyfolytában kezet mos, vagy az uszoda után többször is lezuhanyzik,
• fél a lakástűztől, akkor sem hagyja nyugodni, hogy elzárta-e a gázt, ha korábban vagy 30-szor ellenőrizte.

A szorongásnak sok esetben tehát van tapasztalati magja, akár az illetővel történt, akár ismerősével, vagy csak »hallott róla«. A lényeg: a veszélyt el kell kerülni

– fogalmaz Kigyós Tamás.

A szakember ilyenkor a szorongás csökkentésére koncentrál, igyekszik racionalizálni a lehetséges következményeket, amivel a tünetek lényegesen csökkenthetők, akár meg is szüntethetők. A legjobb, ha a kényszeres ember elfogadja ezt az állapotot, megtanulja, hogyan kezelje, miként legyen a lehető legkevésbé kényszeres viselkedésének rabja.