A mai Abony közelében az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai egy, a késő rézkor kezdetén, Krisztus előtt 3700-3600 körül itt élő közösség településének nyomait tárták fel 2004 és 2008 között.
Összesen 48 emberi maradvány került elő, köztük az akkor széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyének is. A maradványok közötti rétegek arra utalnak, hogy a holttestek nem egy időpontban kerültek a gödrökbe – derül ki az ELTE közleményéből.
Az első ismert leprás
Eddig nincs is benne semmi különös. Csakhogy az antropológiai és paleopatológiai kutatást irányító Köhler Kitti (MTA BTK Régészeti Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszék) vizsgálatai alapján kiderült: a közösség egyik tagján a lepra jellegzetes csonttani tüneteit figyelhetők meg.
Mintegy ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt feltételezett esetnél, és hozzávetőleg 1500 évvel előzi meg a legkorábbi, archeogenetikai eredményekkel is alátámasztott indiai leletet.
Megdőlt egy elmélet
És van még valami: a lepra kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor katonái hurcolták be a Mediterráneumba, vagyis ezek szerint a Krisztus előtti IV. századot megelőzően ismeretlen volt Európában.
A kórokozó örökítőanyagát vizsgáló kutatási eredmények ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek. Ez utóbbi elképzelést támasztja alá az abonyi eset is, amely a jelenlegi ismeretek alapján a világ legkorábbi ismert lepra fertőzése.
Haláluk után sérültek
A régészeti feltárás és az azt követő embertani elemzés során kiderült az is, hogy a nagyszámú gyógyult sérülés mellett a leletanyagban több esetben felfedezhetők a halál bekövetkezésekor elszenvedett (perimortem) sérülések nyomai.
Az egyik esetben egy emberi, egy másikban állatcsontot szúrtak az egyének testébe, két másik személynél a testek után a gödörbe dobott kő okozott perimortem töréseket.
Az abonyi rézkori népességben az újszülöttek rendkívül magas száma és a fertőzésre utaló csontelváltozások magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte További négy személy maradványain is ugyanennek a betegségnek a valószínűsíthető jelei mutatkoztak, azonban esetükben a kevésbé egyértelmű elváltozások miatt más fertőzések sem zárhatók ki kórokként.
A kutatócsoport tagjai:
- Köhler Kitti, Marton Tibor, Serlegi Gábor (MTA BTK Régészeti Intézet),
- Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás (ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszék),
- Fábián Szilvia (Magyar Nemzeti Múzeum),
- Marcsik Antónia (Szegedi Tudományegyetem).
- Az archeogenetikai vizsgálatokat az University College London kutatója, Helen D. Donoghue végezte el.
(Kiemelt kép: Köhler Kitti)
