Kisebb futótűzként terjedt a sajtóban Magyarország első büdösbogártérképe, amelyen egy rovarirtással foglalkozó cég ábrázolta Magyarország poloskafertőzöttségét. Erről kiderül, hogy – több mint 3000 lakossági bejelentés alapján – illetve ha még valamit ki akarunk belőle olvasni, talán a Duna vonalát és Fejér megyét említhetjük.
Ennél többet azonban ne is akarjunk belelátni az egészbe, mert hangsúlyozottan nem tudományos alapokon nyugvó és semmiképp nem reprezentatív felmérésről volt szó – márpedig sokan ezt kérték rajta számon.
Ezek címeres poloskák
A térképen a címerespoloskák észlelését jelenítették meg, ez rendszertanilag egy több tucatnyi fajt összefogó család. Ide tartozik a hazánkban gyorsan terjedő, a lakásokba tömegesen beköltöző két inváziós faj, a vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska is, de hogy milyen arányt képviselnek, arra nincs adat.
Az adatgyűjtés során nem tettünk különbséget a címeres poloskák között, mert a megkülönböztetés laikus szemmel nem minden esetben egyértelmű, ami megnehezítette volna az adatgyűjtést. A térképet Magyarország fertőzöttségi szintjének általános vizsgálata végett készítettük el, és hogy hosszú távon majd képesek legyünk egyéb következtetéseket is levonni
– mondja a 24.hu-nak Szigeti Zsolt, az Abatox Kft. ügyvezetője.
Érdekes egyébként, hányan hívnak szakembert szerencsétlen poloskákra: a sajtóvisszhang hatására a cég már öt-hatezer bejelentésnél tart. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy sokak fejében a poloska szó megkondítja a vészharangot: ágyipoloska! Ezért rovarirtót hív minden egyes szerencsétlen címeresre.
Megállíthatatlanok
Pedig a berepülő rovarokkal a szakemberek sem tudnak mit kezdeni. Pontosabban vegyszerrel megölik őket, de már másnap berepül a következő tucat, hiszen a poloskák most, a hidegebb napok beköszöntével keresnek téli menedéket. Ez magyarázza azt is, hogy városokból érkezik a legtöbb észlelés.
Az ember által behurcolt, nagyon komoly gazdasági károkat okozó poloskákkal korábban több cikkben is foglalkoztunk, a legfontosabb megállapítások:
- Megállíthatatlanul és gyors ütemben terjednek Magyarországon.
- Gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk ellenük, a kiskertekben és a lakásokban egyéni módszerekkel vehetjük fel ellenük a harcot.
- Számottevő eredményt nem várhatunk tőlük, de egyes darazsak segítik az embert, és így járnak el a pókok is.
A természet megoldja?
A megnyugtató és hosszú távú megoldást az jelentené, ha felbukkanna az inváziós rovarok természetes ellensége, legyen az rájuk specializálódott ragadozó vagy hatékony élősködő.
Az Abatox közleménye felvet egy másik lehetőséget is: ha egy faj egyedszáma túlnő a környezet eltartó képességén határán, könnyen összeroppanhat az állomány. Magyarul a természet rendet tesz, megvédi önmagát, erre számos eszköz áll rendelkezésére.
Hogy mik ezek, arról Dr. Szövényi Gergely ökológust, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusát kérdeztük. Definíciószerű, mindenre érvényes választ azért nem lehet adni, mert minden élőhely, faj és populáció szempontjából más és más tényezők vezethetnek az állomány fent idézett „összeroppanásához”.
A „felesleg” elmegy vagy elpusztul
Eléggé leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha egy terület nagy forrásbőséggel rendelkezik adott faj számára, akkor ott az egyedsűrűség mértéktelenül megnőhet. Idővel átlépheti az élőhely eltartóképességének határát, vagyis a kínálat elmarad a kereslettől. Ilyenkor az állatok között mind élesebb verseny alakul ki az élelemért és területért.
Kevésbé jól tápláltak lesznek, szervezetük legyengül, kiszolgáltatottabbá válnak a kórokozóknak, parazitáknak, és egyre kevesebb energiájuk marad a szaporodásra is. Mindennek számos következménye lehet
– magyarázza az ökológus.
Sok állat elpusztul, mások – ha a környék topográfiája engedi – új élőhelyet keresnek, a helyben maradott populáció pedig beáll egy egészséges szintre. Hosszú távon vagy marad az egyedsűrűség, vagy bizonyos határok között ingadozik.
Összeomlás és szaporodási nehézségek
Vannak szélsőséges esetek is, például a mezei pocok vagy a gyapjas lepke esetenként képes a populáció – mondjuk úgy klasszikus értelemben vett – teljes összeomlását produkálni.
E két faj egyedei esetenként oly gyorsan és annyira nagy mértékben képesek elszaporodni, hogy Katasztrófához vezethet az is, ha a nagy egyedsűrűség mellett egy magas mortalitású betegség üti fel a fejét.
Ez a videó hátborzongató módon mutatja, mennyire elszaporodhat egy faj:
Velünk, emberekkel is történhet hasonló, sőt ismerünk is ilyen esetet, gondoljunk csak a Húsvét-sziget egykori lakóira: a végletekig kizsákmányolták természeti erőforrásaikat, civilizációjuk eltűnt a föld színéről.
Laikusként érdekes kérdés az is, az egyedsűrűség hogyan veti vissza az utódok számát? A kiindulópont itt is az élelemhiány. A szaporodás minden élőlény egyik legfontosabb célja, ám van ami még ezt is felülírja.
Ha nincs elég élelem, a szervezet a meglévő energiát az életben maradásra fordítja. Ha már poloskákról van szó, ők ebben az esetben kevesebb, kisebb és rosszabb minőségű tojást raknak le
– részletezi Szövényi Gergely.
Poloskáinkat nem fenyegeti
A természetnek tehát nagyon is hatékony eszközei vannak a „népességszabályozásra”, de az ökológus úgy véli, inváziós poloskáinknak jó ideig nem fenyegeti a populáció összeomlásának veszélye. Miért?
- Rendkívül sok tápnövényük van, szinte elképzelhetetlen az élelemhiány okozta tömeges pusztulásuk.
- Jelenleg a hódítás fázisában vannak, ha valahol túlszaporodnak, megindul a rajzásuk más élőhelyek felé. Ennek bizonyítéka gyors terjedésük is.
Hosszabb távon az ázsiai márványospoloska és az Afrikából származó zöld vándorpoloska meghódítja Magyarországot, aminek csak valamely természetes ellenségük, hatékony parazitájuk megjelenése vethet gátat.
(Kiemelt kép: Vétek Gábor, Szent István Egyetem)
