Az atomenergia az elektromos áram előállításának tiszta és olcsó forrása, Magyarország ráadásul most készül meghosszabbítani a paksi termelést. A két legnagyobb kérdőjelet az esetleges baleset miatti kockázat, illetve az elhasznált fűtőanyag biztonságos elhelyezése mellé tehetjük.
Jelenleg még sehol a világon nem üzemel tároló, miközben egyre több az atomhulladék, és valamit kezdeni kell vele.
Egyre csak gyűlik és gyűlik
A hulladéknak három fajtája van a sugárzás mértéke, ha úgy tetszik „veszélyesség” szerint osztályozva:
- Kis aktivitású hulladék: elszennyezett ruhák, szerszámok, a kutatólétesítményekből származó anyagok.
- Nagy aktivitású hulladék: ezek már közvetlen veszélyt jelentő olyan anyagok, mint például a hűtővíz szűrésére, tisztítására használt iongyanta. Mostanra több, mint száz köbméternyi gyűlt össze belőle.
- Kiégett fűtőelem: ez konkrétan a hasadóanyagot tartalmazó egység, amelyben a láncreakció folyik. Ezeket 3-4 évente cserélni kell, jelenleg 9000 kazettát tárolunk biztonságos, de ideiglenes helyen
– sorolja a 24.hu-nak Petőfi Gábor, az Országos Atomenergia Hivatal Műszaki Főosztályának vezetője.
A kiégett fűtőelemeket 1998-ig visszaszállítottuk Oroszországba, ahol az üzemanyag-kazettákból kinyerték a még használható uránt és plutóniumot, a maradékot pedig átmeneti tárolókba helyezték. Nekünk nem volt vele dolgunk. Csakhogy az oroszok jelezték: csak akkor vállalják a szétbontást, ha az újrahasznosítás során keletkező , valóban hulladéknak számító, erősen sugárzó anyagot is visszaküldik.
Itthon kell megoldani
A fűtőelemek tehát 3-4 év alatt használódnak el, ezután kiveszik őket a reaktorból, majd öt évre egy vízzel töltött, úgynevezett pihentetőmedencében hűtik tovább. Majd hermetikusan elzárt föld alatti kamrába kerülnek, ahol még mindig tovább kell hűlniük.
Ezek a kiégett kazetták nem számítanak hulladéknak, hiszen még használható uránt és plutóniumot tartalmaznak. Kinyerésükre viszont Magyarországon nincs meg a műszaki lehetőség, illetve mivel atomfegyver gyártására alkalmas anyagokról van szó, magunk ha tudnánk se vonhatnánk ki
– mondja Petőfi Gábor.
Hozzáteszi: mielőtt azonban rázárnánk a tároló kapuját, jogszabályi úton hulladékká kellene nyilvánítani. A vége viszont mégiscsak ez lesz, ha a fent említett „orosz ajánlat” nem lesz rentábilis. Az Európai Unió jogszabályai és a nemzetközi atomenergetikai ajánlások is arra terelik az országokat, hogy saját maguk oldják meg a keletkezett hulladék elhelyezését.
Nem vicc: 300 ezer év
Ennek szellemében indult meg a kutatás, hol adottak a feltételek Magyarországon az atomhulladék hosszú távú tárolására. Elképzelhetetlenül hosszú távon:
Az atomerőműből származó hasadóanyagot addig kell a speciális lerakóban tárolni, amíg sugárzása le nem csökken az eredetileg bányászott urán sugárzási szintjére.
A szakértő viszont megnyugtat: 30 ezer év múlva a sugárzás már egész jelentősen lecsökken, a mostani 10 ezred részére.
Az uránbánya jónak ígérkezik
A hulladéktárolót befogadó geológiai képződményt nyilvánvalóan számtalan plusz egy szakmai szempont alapján kell kiválasztani, ami viszont ökölszabály:
- mélyen legyen;
- stabil, földrengésbiztos legyen;
- a zárókőzeten víz nem folyhat át;
- sugárzás nem juthat ki;
- a lezárása után lehetőleg 300 ezer évig egyetlen élőlény se juthasson be oda…
Földtanilag az egyik lehetséges hely az egykori mecseki uránbányával szomszédos terület Boda település mellett: jól kutatott és részletesen ismert környezet egészen 1000 méteres mélységig.
Már 1995-98, majd 2004-2008 között is komoly vizsgálatokat végeztek itt, majd miután a Radioaktívhulladék-kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. svájci tudósok által is felülvizsgált előzetes terveit jóváhagyták, 2014-ben elkezdték a fúrásokat.
Mérlegelve kell haladni
Első lépésként – húsz éven belül – egy kutató laboratóriumot létesítenek 500 méterrel a föld alatt, méréseket, teszteket végeznek majd, és megkezdődhet az üzemeltetők képzése.
Magát a hasadóanyagot jelen tervek szerint réz tartályokban helyeznék el, a létesítményt pedig 2083-ban lezárnák.
Ha Paks II. hulladéka is ide kerül, akkor nyilván később. Óriási mennyiségről van szó, 18 ezer darab, egyenként 15 centi átmérőjű hatszög alapú, és 2,5 méter magas üzemanyag-kazettáról. Csak ez durván ezer köbméternyi veszélyes, sugárzó anyag, és ehhez jön még a cikkünk elején említett több száz köbméternyi nagy aktivitású hulladék.
Elképesztő volumenű munka, emellett óriási felelősség saját magunkkal és a jövő generációkkal szemben
– emeli ki a műszaki főosztályvezető. Cikkünk legelején említettük, hogy sehol a világon nem üzemel a Magyarországra tervezett, ilyen hosszú távú tárolásra alkalmas létesítmény. De ez nem azt jelenti, hogy mi tapossuk az utat.
Finnország lesz az első, 2023-ban nyitják meg az atomulladék-tárolót, és többek között Svédországban, Franciaországban is igen előrehaladott állapotban van az építkezés. Lesz tehát elég példa, van sok tapasztalat amelyek nyomán Petőfi Gábor szavaival Magyarország mérlegelve haladhat előre a következő évtizedekben.
Kiemelt kép: MTI/Sóki Tamás
