Wittelsbach Erzsébet nem számíthatott fejedelmi kérőre, édesapja a Wittelsbach-ház egyik oldalágának hercege volt, Erzsébet pedig a harmadik lány a családban, viszont egy foggal a szájában született 1837. december 24-én, ami még a kevésbé babonásak szerint is rendkívüli szerencsét és magasra ívelő pályát jelentette.
Császárné egyik pillanatról a másikra
És valóban. Nem volt még 16 éves, amikor 1853 augusztusában elkísérte édesanyját és Ilona Bécsbe, hogy nővére megismerkedhessen a számára kijelölt férjjel, Ferenc József osztrák császárral.
Mondhatni „véletlenül” találkoztak, az uralkodó úgy szeretett bele a lányba első látásra, hogy nem is tudta, ő Ilona húga. Nem sokat teketóriázott. Szembeszegülve erőskezű anyja akaratával augusztus 18-án eljegyezte Erzsébetet, 1854. április 24-én épp 23. születésnapján pedig megtartották az esküvőt.
Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát
– nyilatkozott Ferenc József.
A „kis Sisi” egyik pillanatról a másikra megismerte a szerelmet, és egy vidéken élő hercegnőcskéből Európa egyik legelőkelőbb dinasztiájának leghatalmasabb asszonya lett: az Osztrák Monarchia császárnéja.
Az ország őrangyala
Az eljegyzés és a menyegző közti néhány hónap alatt kellett felnőnie, műveltség, etikett terén felkészülnie a nagy feladatra. Nem sikerült maradéktalanul, ezért Bécsben sok megaláztatásban volt része. A birodalom népeinek történetét már az eljegyzés után elkezdte tanulni, és már ekkor, a kezdet kezdetén szívébe zárta a magyarokat.
A fiatal lány képzeletét rabul ejtette a temperamentumos, szilaj magyarság vadregényes, örökös harcokkal teli történelme. Némileg korszellem volt ez, 1849 után Európa-szerte számtalan ifjú lelkesedett az önkénnyel, túlerővel bátran szembeszálló, szabadságszerető kis népért.
Megtanulta a magyar nemzet történetét, a magyar nyelvet, és megszerette magát a nemzetet. Ezáltal lett az ország őrangyala, aki áldásosan működött a király és a nemzet kibékítésében, és ezért az emléke örökké élni fog a magyarok szívében
Magyarul érző szív
Sisi esetében ez nem volt múló hóbort, együttérzését magyarellenes, konzervatív udvari kamarillát vezető anyósával, Zsófiával mindjobban elmélyülő konfliktusa is erősíthette. Gesztusai – kőkemény munkával megtanult magyarul, budai látogatása során piros-fehér-zöld mintázatú ruhát viselt – itthon hatalmas örömöt váltottak ki, a nemzet talán a Habsburg hatalomátvétel óta először őszintén szívébe zárta királynéját.
Erzsébet pedig magyar társalkodónőt választott, és úgy fogalmazott, szíve magyarul érez. De ennél többet is tett: életében egyszer szólt bele a politikába, amikor egyre erőszakosabban és feltűnőbben próbálta rávenni férjét a kiegyezésre.
1897-ben ezt írta II. Vilmos császárnak, amikor a német uralkodó Budán Sisi távollétében elismerő szavakkal szólt a magyar nemzetről és történelméről:
Ő felségének Németország császárjának. Éppen most olvastam feleségednek oly megragadóan szép pohárköszöntőjét. Az abban szeretett királyunk és drága hazánk iránt kifejezett érzelmek, oly igen jól esnek egy magyarul érző szívnek. Erzsébet.
Boldogtalan volt, szenvedett
Őszintén szerette Ferenc Józsefet, de magánélete a bécsi udvarban. Gyermekeit zsarnokoskodó anyósa szándékosan távol tartotta tőle, nevelésüket teljesen kisajátította, ráadásul Zsófia lánya korán elhunyt. Az 1850-es évek végére Sisi egyik betegségből a másikba esett, két évet töltött Velencében mire elég erősnek érezte magát a visszatéréshez és önállósága kiharcolásához.
Boldogságot eztán sem nyert, 1867-es koronázása után egyre gyakrabban keresett menedéket, felüdülést Magyarországon – főleg Budán vagy Gödöllőn tartózkodott. A kiegyezés után házassága is megromlott, Ferenc József minden percét hivatalos ügyeknek szentelte, beleszürkült hivatalába.
A pár Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága után végérvényesen elhidegült egymástól. Erzsébet összeomlott, a fájdalomtól teljesen magába zárkózott, élete végéig gyászban élt, fia haláláért a bécsi udvar zordságát és saját gyengeségét okolta.
Gyászoló anyaként járta a birodalmat és a nagyvilágot, utazásaira társalkodónője, Ferenczy Ida kísérhette el. Nagyrészt kedvenc rezidenciái – Bad Ischl, Gödöllő, vagy Korfu szigete – között ingázott, vagy külföldön tartózkodott, egyetlen célja volt: a lehető legtávolabb maradni Bécstől.
Véletlenül vált célponttá
Ezért látogatott Svájcba is 1898 szeptemberében Ferenczy Idával. A városban volt egy olasz anarchista, Luigi Luccheni azért utazott Genfbe, mert a hírekben azt olvasta, oda látogat az orleans-i herceg, akit meg akart gyilkolni.
A herceg azonban lemondta az utat, a fiatalember céltalanul lődörgött Genfben, amikor egy újságban észrevette a hírt: az császárné, magyar királyné is épp Svájcban van.
A lelkiekben akkor már eléggé meggyötört Sisi többhetes egészségügyi kúrán tartózkodott a Montreux melletti Territetben, ám szeptember 9-én udvarhölgyével Genfbe utazott, és az éjszakát is ott töltötte. Inkognitóban utazott, de a svájci lap leleplezte, szenzációként hozta a sztorit.
Reszelőt szúrt a szívébe
Sisi inkognitóban érkezett Hohenembs grófné néven, ám egy svájci lap leleplezte és megszellőztette a titkát. Nyilván valamelyest nőtt az aznapi példányszám, de a királyné életére végzetes hatással volt a cikk.
1898. szeptember 10-én Sisi hajóval készült visszatérni Montreux-be, de a merénylő már figyelte. Egy alkalmas pillanatban mellé ugrott, és egy hegyesre fent reszelővel a mellkasába szúrt.
Sisi összeesett, de rögtön fel is pattant, azt hitte, a nagy tolongásban valaki meglökte. felszállt a hajóra, ahol ismét összerogyott. Ekkor nyitották meg a fűzőjét, és fedezték fel a rengeteg vért.
Luchenit járókelők fogták el, azonnal rendőrkézre került. Amikor megtudta, hogy a királynő meghalt, végtelen büszkeséget érzett. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de úgy tűnik, nem bírta jól a fogságot, 1910-ben nadrágszíjával felakasztotta magát.
