Magyarország madárvilága hihetetlenül gazdag, az Európában megfigyelt szárnyasok több mint fele hazánkban is előfordult. Ez 410-420 megfigyelt fajt jelent – pontos számot azért nem lehet mondani, mert ahogy a rendszertannal foglalkozó kutatók egyre több adatot dolgoznak fel, illetve mindinkább a DNS-összehasonlító elemzésére támaszkodnak,úgy változtatják egyes fajok besorolását: némelyeket szétválasztanak, másokat összevonnak.
Óriási madármozgás kezdődik ősszel
Télen a rovarevők egy része itthon nem talál táplálékot, ezért délre, melegebb területekre költöznek, ami ugyan átalakítja a fajösszetételt, de létszámban már talán észre sem vennénk.
Sok északi madárnak “mi vagyunk Afrika”, hozzánk utaznak az otthoni zord idő elől
– mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
Kik mennek, kik maradnak, kik érkeznek? Óriási a kavalkád. A fekete rigók és vörösbegyek egy része például Magyarországról a Mediterráneumba húzódik, ám a városi populációk már egyre inkább itthon telelnek át, és Észak-Európából is sokan jönnek a távozók helyére. Van, amikor többségében a tojók vonulnak, a hímek pedig inkább maradnak: az erdei pinty latin neve ezért Fringilla coelebs, ahol a második szó agglegényt, nőtlent jelent.
A távozók is fajtól, életkortól vagy akár egyedtől függően más és más úticélokat és időpontot választanak maguknak. Összességében elmondható, hogy míg a hazai szárnyasok jó része délre indul, addig hazánkba Európából, Ázsiából és Észak-Amerikából is számos faj egyede jön telelni, de kóborlók Afrikából is fel-feltűnnek.
Augusztus 20-án indul a gólyajárat
Mielőtt elvesznénk a részletekben, térjünk vissza a Kárpát-medencébe és a cikkünk témájául választott fehér gólyákhoz és a fecskékhez. Normális években, amikor az extrém aszályos időjárás nem nehezíti meg a táplálékszerzést, fehér gólyáink augusztus közepén már igencsak készülődnek, csapatokba verődve várják a rajtot.
Az indulást nem hangolják össze hajszál pontosan, a jeladóval felszerelt Báró például már megint mindenkit megelőzve pénteken Törökországban járt. A nagy, tömeges vonulás viszont jellemzően augusztus 20-án indul és bő két hét alatt az összes madár elhagyja az országot.
Érdekes, hogy a gólyák mozgása egybe esik két legnagyobb nemzeti ünnepünkkel: tavasszal március 15-én és a környező pár napban érkeznek haza, illetve ősszel augusztus 20-án és az előtte-utána lévő egy-két napban indulnak el nagyon nagy számban
– emeli ki a szakember.
Elfogy az út a lábuk alól
Egyes állatok a Földközi-tengert megkerülve, Törökországon és Kis-Ázsián át csak a mediterrán térségbe tartanak, de a többség tovább folytatja útját a messzi dél felé, átrepülve, a Szaharán, és a sivatag déli peremén elnyúló Száhel övben tölti a telet, vagy elrepül egész délre, akár a kontinens déli csücskéig.
Itt érdemes megjegyezni, mekkora veszélyt rejt a klímaváltozás a vonuló madarak számára. Nem képesek egyhuzamban 5-10-15 ezer kilométert repülni, nyilvánvalóan meg kell állniuk pihenni, táplálkozni, készleteiket feltölteni. Mint hajdanán a csárdák, postakocsi állomások, ahol a vándor ehetett egy jót, lovat cserélt, megpihent.
Számos ilyen pihenőhely létezik, hazánkban például a Hortobágy és a Balaton, Afrikában az egyik legfontosabb madármegálló a kontinens északi részét kelet-nyugati irányban átszelő, folyókkal, mocsarakkal tarkított, dél-szaharai Száhel övezet. A globális felmelegedéssel viszont épp ezeknek a rovarokban, kétéltűekben és halakban gazdag területeknek a megmaradása vált kérdésessé.
Három-négyszázezer fecske a nádasban
Fecskéink a gólyáknál ráérősebbek, de ha rossz az idő, augusztus végén ők is szedik a sátorfájukat. Az utóbbi 10-15 évben viszont a szakemberek akár még október közepén is találtak lakott fecskefészkeket – talán ez is a klímaváltozás egyik hatása.
Szeptember a hőmérséklet alapján egyre inkább nyári hónapnak számít, a bevállalósabb párok ezért belevágnak a megsemmisült második költés pótköltésének, egyesek pedig akár a harmadik fészekalj felneveléséhez. Ez a kései költés fiókái számára kockázatos döntés. Ha sikerül sikerül, de ha nem akkor nem, amint beáll az első hideg, a szülők gondolkodás nélkül tovább állnak és elhagyják fiókáikat
– mondja Orbán Zoltán.
Kegyetlennek tűnik, de ez a természet rendje. A magukra maradt fiókákért fáj az ember szíve, de ez ellen a természetes viselkedés ellen nem tudunk és nem is kell tennünk – teszi hozzá. Fecskéink zöme azért augusztus vége felé már csapatokba áll, és nádasokban éjszakázva, óriási tömegekben várja a szeptemberi, október eleji indulást.
Korábban a Balaton környékén tanyáztak óriási éjszakázó csapataik, mostanában viszont inkábba Baranya megyei Sumony község határában tölti az éjjelt a nádasban egyszerre akár 3-400 ezer fecske. Ez a néphit alapja is, miszerint a fecskék tavak iszapjába ásva magukat vészelik át a telet.
Hiperevés és napi 1000 kilométer
Elképesztő teljesítményre képesek: az aktív vonulás néhány napjában 24 óra alatt 1000-1050 kilométert is megtesznek, majd ezt követően néhány napot pihenéssel és táplálkozással töltenek.
Ez persze nem megy felkészülés nélkül. A vonuló madarak agyában a tobozmirigy mintegy harmadik szemként képes érzékelni és számon tartani a napon belüli sötét és világos periódusok hosszát. Az egyre hosszabb éjszakákból tudják a tél közeledtét, a tobozmirigyük által ilyenkor kiválasztott hormon hatására pedig hetekkel az út megkezdése előtt igyekeznek a lehető legtöbb táplálékot magukhoz venni.
A szakma hiperevésnek nevezi, és tényleg nem túlzás: a 10 grammos foltos nádiposzáta 10-20 nap alatt 20 grammosra hízik. Egy ember ezt túl sem élné.
Ugye nem kell hosszasan ecsetelni a helyzetet, amikor az életben maradásért valaki izmait alakítja energiává. Főleg úgy, hogy ezeknek a gyengülő izmoknak egyébként 100 százalékban kellene a repülést támogatniuk.
Miért mennek csapatban?
Orbán Zoltán megállás nélkül sorolja az érdekességeket, a tudományos adatokat, amelyek szétfeszítenék e cikk kereteit – ígérjük, a madárvonulás kapcsán hamarosan visszatérünk rájuk. De egy kérdést még fontosnak tartunk tisztázni: miért csapatokban utaznak a madarak?
Néhány magyarázat már biztosnak tűnik, de a lehetséges válaszok közül sok még minden bizonnyal felderítetlen. Amit biztosan mondhatunk:
- A V-alakban repülő állatok – mint a “vadlibák” – a szélárnyékot használják ki ezzel az alakzattal, mint a bringás a busz mögött. Folyamatosan váltják egymást az élen, az aktuális “vezető” töri az utat, a többieknek kisebb erőfeszítést jelent a repülés.
- A kisebb testű fajoknak védelmet jelent a tömeg a ragadozókkal szemben, miként a szavannán a zebrák, gnúk, gazellák is ezért alkotnak csordát.
- A nagy méretű, 30-40 évig élő madarak csoportjai gyakran családi kalákákból állnak. Az öregek tanítják a fiatalokat, átadják tapasztalataikat az útvonalról, pihenőhelyekről, táplálkozási területekről.
Ami a fecskéket illeti, esetükben a gazdag zsákmányt kínáló táplálékfoltokról történő gyors információátadás is állhat a háttérben: több szem többet lát alapon a madarak gyorsan értesülnek a leghatékonyabban kiaknázható táplálékforrásokról, a „rovarfelhőkről”.
(Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)
