Jamali Nyenyecföld kormányzója egy közleményben azt írta, a közelmúltban felfedezett testeket vastag textilanyagba, szőrmébe és fakéregbe burkolva temették el. A felnőtt maradványait rézlemezek, a gyermekét pedig rézedény töredékei is takarták. A szakértők úgy vélik, hogy a rezet antimikrobiális hatása miatt használták, így biztosítva a testek konzerválódását. A maradványok jó állapotú fennmaradását az állandóan fagyott talaj is segítette.
Jevgenyija Szvjatova, a Történelmi és Kulturális Műemlékvédelmi és -Használati Központ munkatársa szerint a kutatók egyelőre nem csomagolták ki a maradványokat, attól tartva, hogy a beavatkozás károsítaná a leleteket.
A szakértők Szibéria északnyugati résszén, egy több száz éves emlékmű közelében, Szalehardtól nem messze találták meg a múmiákat. A Jamali Nyenyec Autonóm Körzet központját jelentő település az északi sarkkörön fekszik, a Kara-tenger partján. A környéken az évi átlaghőmérséklet -5,72 Celsius-fok.
A maradványok a közeljövőben laboratóriumi elemzésen esnek át – a szakértők genetikai, törvényszéki és történelmi módszereket fognak alkalmazni. A kutatók bíznak benne, hogy már idén ismertethetik eredményeiket.
A testek korát egyelőre nem határozták meg hivatalosan. Mivel a feltárás helyszíne, Zelenyi Jar a 13. században volt a legaktívabb, jelenleg az a legvalószínűbb, hogy a leletek középkoriak. A környéken 1997 óta számtalan múmiát találtak, csak 2013-2017. között 47 sírt fedeztek fel itt.
Bár a helyszín feltárása során számtalan különböző leletet azonosítottak már, viszonylag keveset tudni a terület egykori lakóiról. Korábban a szakértők olyan 10. századi bronztálra is bukkantak a lelőhelyen, amely közel 6 000 kilométerről, Perzsiából került a régióba. A szibériai civilizáció és Perzsia kapcsolata nem ismert, a szakértők abban reménykednek, hogy a további vizsgálatok megoldhatják a rejtélyt.
