Több mint 40 kilométer hosszan épül az M44-es gyorsforgalmi út Tiszakürt és Kondoros között, a nyomvonal három megyét érintő területének régészeti feltárását három múzeum munkatársai végzik a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. koordinálásával.
Néhány hét alatt több ezer lelet került elő a feltárások során, ezek mentése, az adatok feldolgozása folyamatosan zajlik, komoly, laboratóriumi vizsgálatuk pedig nyilvánvalóan időbe telik még.
Mindet felsorolni itt lehetetlen, a szakembereket kérdezve ezért csupán két, általunk szubjektív módon érdekesnek tartott tény nyomába eredtünk:
- Kettévágott kutya maradványait ásták ki, ami arra utalhat, hogy a XII. században még a magyarság is e pogány szertartás keretein belül tett keményen kötő esküt.
- ·A fellelt sírok többségét korai századok “mesterei” kirabolták, a laikus számára egészen furcsa technikát alkalmazva.
Végtisztességet adtak a kutyáknak
Nyilvánvalóan előbbivel kell kezdenünk, de a fent leírtakra hivatkozva leszögezzük: véglegesnek tekinthető tudományos megállapításokat most még nem tehetünk.
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészei eddig sok, különböző korú gödörben találták meg kutyák csontvázát, sőt az egyik helyről két eb maradványai kerültek elő. A csontok helyzete arról árulkodik, hogy egyes állatok maradványait csak úgy beledobták, mert a hátukon fekve, kicsit kitekeredve feküdtek.
Másokat viszont féltő gonddal helyeztek el olyan a pózban, mintha összegömbölyödve aludnának
– mondja a 24.hu-nak Bácsmegi Gábor, a múzeum régész-koordinátora.
Általában szemetesgödrökről van szó, a közös bennük, hogy miután a kutyát beletették, több hulladékot már nem szórtak rá, azonnal betemették őket. Ebből pedig következik, hogy ha nem is emeltek fölé sírhalmot, de elődeink több-kevesebb gondoskodással
Saját jogon temették
Kutyák kultikus eltemetése korábban is ismert volt, pogány szertartások szerint a temető védelmére áldozhatták őket, illetve gazdáik mellé földelve a holt ember lelkének túlvilági védelmét láthatták el vagy segíthették égi vadászataikon.
De itt nem erről van szó, a kutyákat nem kísérőnek szánták, hiszen emberi csontok nincsenek mellettük. Még ha szemetesgödörbe is, de ezek az ebek jelen feltételezés szerint “saját jogon” érdemelték ki a temetést.
Átlagosan németjuhász méretű ebekről van szó, de korántsem olyan robosztusak, mint ez a mai őrző-védő faj. Koponyájuk keskeny és megnyúlt, akár az agáré, viszont lábuk rövidebb – nem valószínű, hogy “agarazáshoz” használt vadászkutyák lettek volna.
A kettévágott kutya
Ám “kutyafronton” a legizgalmasabb egy Árpád-kori lelet, amelyet a lelőhelyen talált érmék és edénytöredékek alapján Bácsmegi Gábor a kutatás e legkorábbi szakaszában a XI. század közepétől a XII. század elejéig terjedő időszakra lő be – a részletes vizsgálat itt is pontosabb kormeghatározást (esetleg némileg eltérő datálást) hoz majd.
A lényeg pedig, hogy Azért a feltételes mód, mert a vágás nyomait majd a tüzetesebb vizsgálat mutathatja ki, de az első jelek erre utalnak: a két fél elég távol feküdt egymástól ahhoz, hogy a gerinc esetleg a porladás során tört volna ketté pont középen. Emellett a kutya két része között egy marha vagy ló lábszárcsontja feküdt.
Bácsmegi Gábor egyelőre úgy véli, ősi szertartás nyomaira bukkanhattak: a rituálé menetét nem tudjuk, de az ismert, hogy a keleti pogány népek erős, nagy esküvést kettévágott kutya előtt tettek.
Amikor IV. Béla király fiát, a későbbi V. Istvánt összeházasította a kun fejedelem lányával:
Az esküvőre megjelentek a kun vitézek tízen, és népük szokása szerint, miután egy kutyát kettévágtak, a tetemre megesküdtek, hogy Magyarországot, mint a király hívei, a tatárok és más barbárok ellen megoltalmazzák.
Magyarok is esküdhettek kutyára
Ám a kunok betelepítésével csak 1237-ben próbálkozott először IV. Béla, amikor a most megtalált kettévágott kutya már jó évszázada a földben volt.
A bizánci források szerint már 815-ben a nomád bolgárok arra kényszerítették a bizánci császárt, hogy kutyára is tegyen esküt, ugyanis számukra ez volt az érvényes fogadalom. A magyar törzsek pedig még a honfoglalás előtt kapcsolatba kerültek a bogárokkal, A XI. század végén, a XII. elején élhetett még a kettévágott kutyára tett eskü hagyománya.
Érdekes, hogy régi szövegeink, szólásaink, közmondásaink a kutyára pejoratív értelemben utalnak: gyáva, hálátlan, korcs… A pogány hitvilágban ezek szerint pozitív jelentést hordozott? Mert ugye nehéz elképzelni, hogy legszentebb esküjét valaki egy hitvány állatra tegye le. A választ nem tudjuk.
Tanulság viszont, hogy a történelem nem az a lineáris vonal, ahogy – nyilván az egyszerűség kedvéért – még ma is oktatják, miszerint jött Szent István és parancsszóra vagy saját meggyőződésből mindenki lelke mélyéig Krisztus híve lett a Kárpátok medencéjében.
A pogány szokások rejtve évszázadokig éltek tovább, gondoljunk csak a XI. századi pogánylázadásokra. És a tárgyi emlékekre: itt ez a kutya, a régész pedig megerősíti,
Kirángatták a halottat a koporsóból
Egy másik, 110 ezer négyzetméteres területen a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai dolgoznak, innen kerültek napvilágra arany és ezüst tárgyak, és a korabeli sírrablók tevékenységének számos nyoma.
Olyannyira számos, hogy minden most feltárt sírt kiraboltak egykoron, de nem végeztek tökéletes munkát, ennek köszönhetjük az értékes tárgyak felbukkanását – tudtuk meg Szarka Józseftől, a múzeum vezető régészétől.
Igen gyomorforgató módon dolgoztak: úgynevezett rablógödröt ástak a sírba, áttörték a koporsó fedelét, valamilyen eszközzel benyúltak,
A sírrablás nem volt főbenjáró bűn
A rablógödrök nem fedik pontosan a sírokat, és méretük is kisebb a koporsónál. Néhány helyen látszik, hogy célzottan a fej, a mellkas vagy a láb irányába ásták a lyukat, feltehetően friss temetések után, amikor tudták, mit és hol keresnek.
A csontvázak helyzetén jól látszik, mely testeket bolygatták meg frissen a végtisztesség megadása után, és melyeket évekkel, évszázadokkal később – mindkét esetben komoly károkat okoztak a tudománynak.
Mai fejjel, laikusként a sírrablást főbenjáró bűnnek érezzük, főleg erkölcsileg. Ám Szarka József megjegyzi, ezer, kétezer éve ez nem így volt. A szarmaták például rendre saját sírjaikat fosztogatták, és az esetek nagyon magas száma jelzi, az elkövetők korábban és később sem számíthattak szigorú büntetésre.
A fát nézzük vagy az erdőt?
Ily módon nagy szerencse, hogy mégis néhány kisebb arany tárgy és ezüst ékszer megmaradt. Nyilvánvalóan a régész szeme is felcsillan, ha nemesfémből készült tárgyakat hoz felszínre, de sokkal gyakoribb, hogy egy-egy edénytöredék, rozsdás nyílhegy vagy hulladéktárolóként használt gödör tudományosan jóval nagyobb értéket képvisel az aranynál.
A laikus fejében az él, hogy az építkezések előtt végzett feltárás nem más, mint kapkodó leletmentés, mielőtt a múlt emlékei végleg beton alá kerülnek.
Ám Szarka József cáfol, és kiemeli:
az autópályarégészet más, mint a klasszikus, kis területen folyó aprólékos, rétegről rétegre haladó munka. Más eredményeket hoz.
Ilyenkor hatalmas területet tárnak fel egyszerre, nagy léptékben kerül napvilágra a múlt. Az általunk elképzelt, ecsettel gödörben söprögető régész egy-egy részletet ismer meg egészen pontosan, ám autópályák építésénél horizontálisan és vertikálisan is látszik az egész történelem. Ezredévek során végbement változások, településszerkezetek, temetők elrendezése – sorolja a szakember.
Az M44-es építését megelőző feltárás tovább folyik, folyamatosan újabb és újabb eredményekre számíthatunk még akkor is, amikor a hatalmas leletanyagot részletesen feldolgozzák.
A munkában harmadik tudományos intézetként a szolnoki Damjanich János Múzeum vesz részt, a tapasztalatokról és a leletekről lehetséges, hogy a későbbiekben közösen adnak ki egy tudományos-ismeretterjesztő könyvet.
(Kiemelt kép: Körösfői-Kriesch Aladár – Sámánok körtánca)
