Kutatók egy csoportja úgy döntött, megvizsgálja, hogy valóban képesek-e a mikroorganizmusok életben maradni a vörös bolygón. Laboratóriumi kísérleteik eredménye nem sok jót jelent az apró élőlényeknek. A probléma forrását a perklorátoknál kell keresni.
Ezeket a klórtartalmú vegyületeket először 2008-ban fedezték fel a Marson. A perklorátok az emberek számára mérgezőek, ugyanakkor sok mikroorganizmusnak nem okoz gondot az efféle anyagok jelenléte. Mivel a sós vegyületeknek köszönhetően maradhat folyékony a víz a bolygón, sokan úgy gondolták, hogy a perklorátok éppenséggel még segíthetik is bizonyos létformák életben maradását.
A kutatók tanulmányukban azt írják, bár szobahőmérsékleten a perklorátok stabilak, aktiválásra, például magas hőben erős oxidánsokként viselkednek. Az UV-sugárzás például megváltoztathatja az anyagokat, és mivel a Mars légköre igen vékony, rengeteg ilyen sugárzás éri a felszínt.
A kutatásban a csapat egy igen gyakori baktériummal, a szénabacilussal kísérletezett. Az élőlényeket olyan körülményeknek tették ki, mint amilyenek a vörös bolygón is uralkodnak. A baktériumokat először marsi koncentrációjú magnézium-perklorátban fürdették meg, majd olyan UV-sugárzásnak tették ki, mint amilyen az égitesten is érné őket.
A Mars talaja természetesen nem olyan kopár és nedves, mint egy laboratóriumi edény, ezért a szakértők olyan tesztet is végeztek, melyben a helyi kőzeteket szimuláló szilikátfelületre helyezték a baktériumokat. Ilyen körülmények közt a szénbacilusok valamivel jobban érezték magukat, igaz, többségük így is elpusztult. Ez azt jelenti, hogy amennyiben van élet a vörös bolygón, akkor mélyen a felszín alatt kell elhelyezkednie.
A szakértők szerint új tanulmányuk bebizonyítja, hogy a mai Mars talaja az oxidánsok, a vas-oxid, a perklorátok és az UV-sugárzás keveréke miatt káros a sejtekre. Ha a helyi sós vizek átszivárognak a kőzetek közt, a környezet nem támogathatja a létformák életben maradását.
A kutatók azt tervezik, hogy a jövőben folytatják kutatásukat és tovább elemzik a marsi felszín biológiai hatásait.
