A sebes csillagok a Tejútrendszer több pontján is megtalálhatóak. Eddig a tudósok nagyjából két tucat ilyen égitestet azonosítottak, többségük az Oroszlán és a Szextáns csillagképben helyezkedik el. Ezen objektumok elképesztő, 1000 kilométer per másodperces sebességgel haladnak – galaxisunkban a csillagok többsége negyed ilyen gyors.
A szakértők korábban azt gondolták, hogy ezek a száguldó objektumok kettőscsillagokból alakultak ki. A kutatók szerint a két égitest közt olyan gravitációs energia jöhet létre, amely idővel hihetetlen erővel lőheti ki a páros egyik tagját.
Az elképzelés azonban nem ad magyarázatot minden száguldó csillag gyorsaságára. A Cambridge-i Egyetem által vezetett kutatócsapat tagjai ezért úgy döntöttek, megvizsgálják a Tejútrendszernél jóval gyorsabban mozgó egyik közeli galaxist, a Nagy Magellán-felhőt, hátha ott meglelhetik a sebesség forrását.
Douglas Boubert, az elemzés vezetője szerint nagyon valószínű, hogy az ismert hipergyors csillagok legalább 75 százaléka a Nagy Magellán-felhőből lökődött ki. A szakember hozzátette, két ígéretes jelölt is van: a 230 000 fényévre fekvő SDSS 090745.0+024507, illetve a 200 000 fényévre található HE 0437-5439.
A kutatók lemodellezték, hogy miként szökhettek el galaxisukból ezek az égitestek.
A csapat szerint a legfőbb bizonyítéka annak, hogy az objektumok ebből a rendszerből érkeztek az elhelyezkedésük. Az égitestek az éjszakai égbolton egy sorban koncentrálódnak az Oroszlán és a Szextáns csillagkép, illetve a Nagy Magellán-felhő közt.
Mivel a sebes csillagok eleve szökevények, a szakértők úgy vélik, hogy egy nap a mi rendszerünkből is kiválnak majd.
A csapat becslései alapján nagyjából 10 000 ilyen gyors égitest érkezhetett eddig galaxisunkba, igaz, nem csak csillagok, hanem fekete lyukak és neutroncsillagok is átvándorolhatnak a Tejútrendszeren. A tudósok szerint nem lehetetlen, hogy ezek a csillagok segítik az élet galaxisokon átívelő terjedését, hiszen olyan apróbb objektumok keringhetnek körülöttük, melyeken mikrobák utazhatnak.
