A Gale-kráter repedéseit halványabb területek veszik körül. A talajt borító világosabb anyagot a Geophysical Research Letters-ben megjelent tanulmányban a kutatók nagy koncentrációjú szilícium-dioxidként azonosították, melyet feltehetőleg felszín alatti vizek mostak ki.
Jens Frydenvang, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium szakértője szerint a nyom arra utal, hogy a kova a nagyon régi üledékes alapkőzet és a fiatalabb felsőbb sziklák közt vándorolt. A Curiosity korábban felfedezte, hogy a Gale-kráterben egykor egy hatalmas tó volt. A szakértők most úgy vélik, a víz elpárolgása után még sokáig megmaradhatott a felszín alatt a folyadék – sokkal tovább, mint korábban gondolták.
A marsjáró lézeres kémiai távérzékelő és mikrofényképező eszközét használta, hogy elemezze a világosabb területeket alkotó anyag összetételét, és összehasonlítsa azt a réteg alatt és felett található kőzetekével. A helyi szilícium-dioxid tartalom 60-80 százalék közt mozgott, ez jóval több az átlagos 45 százalékos aránynál. A fakóbb talajrészek régebbi kovalerakódások közelében helyezkedtek el. A Földön a legelterjedtebb szilícium-dioxid ásvány a kvarc, a marsi feltételek közt ez úgy tűnik, nem alakulhat ki.
A kutatók egyelőre nem tudják, miért folyt keresztül a víz a kőzet repedésein, a kova kimosódása azonban nem lepte meg őket. Az anyag vízben való oldottsága sokban függ a hőmérséklettől és a savasságtól, így bármelyik tényező változása gyors lerakódáshoz vezet. A nagy koncentrációjú szilícium-dioxid azokon a dűnéken is megfigyelhető, melyeket a tó kiszáradása után a szelek formáltak. Ez azt bizonyítja, hogy a kicsapódás valóban megtörtént a Gale-kráter tavának elpárolgását követően.
A kutatók egyelőre nem tudják, hogy a lerakódások mikor keletkeztek, ahogy azt sem, hogy a tó kiszáradása után mennyi ideig fordultak még elő vízszivárgások. A szakértők a tanulmányban mindenesetre megjegyezték:
A potenciális lakhatás időskálát, legalábbis a Gale felszín alatti részét illetően lényegesen ki kell terjeszteni.
A víz jelenléte természetesen nem egyenlő szükségszerűen az élet jelenlétével. Mai tudásunk szerint azonban a folyadék nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak boldogulni az organizmusok.
