Bátyja kivégzése után Hunyadi Mátyást 15 évesen, közfelkiáltással választották királlyá a hagyomány szerint a Duna jegén. Azért ebben a nagy egyetértésben elég komoly szerepe volt a Hunyadi-párt fegyvereseinek és annak a ténynek, hogy az urak remélték, bábként használhatják a koronás fiút.
Csalódniuk kellett, Mátyás hamar egyértelművé tette, hogy önálló, határozott elképzelései vannak, és nem tűr semmiféle korlátozást. Volt viszont egy óriási probléma: a magyar király legitimizációját jelentő Szent Korona a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császárnál volt. Kalandos úton került hozzá, Mátyás pedig mindent megtett, hogy visszaszerezze – itt írtunk róla bővebben.
Végül 1463-ban sikerült visszaszerezni nagyon magas áron: 80 ezer arany forintért és az ígéretért, miszerint ha Mátyás fiú utód nélkül hal meg, a magyar trón a Habsburgokra száll. Cserébe viszont hat évnyi uralkodás után, 1463. március 23-án Mátyást az ősi mód szerint megkoronázták, hatalma teljesen törvényessé vált.
Bécs ellen
A Frigyessel való ellentét viszont megmaradt, hiszen mindkét uralkodó igyekezett kiterjeszteni befolyását a régióban – Mátyást 1469-ben cseh királlyá koronázták. Az összecsapás viszont 1477-ig váratott magára.
Addig, amíg Beckensloer János esztergomi érsek egy Mátyás elleni leleplezett összeesküvés után Frigyes védelmébe nem menekült. Erre küldött a király hadüzenetet, és felvonult Bécs ellen.
A békesség nem volt hosszú életű, a két szomszéd 1482-ben ismét egymásnak esett, és a harcok kisebb-nagyobb intenzitással egész Mátyás király haláláig húzódtak.
A félelmetes Fekete Sereg egymás után foglalta el a kisebb erősségeket, benyomult a Habsburg örökös tartományokba. Mátyás a várvívásra helyezte a hangsúlyt, aminek szinte művésze volt, ám mivel taktikája erősen épített a kiéheztetésre, elég lassan haladt. Legalábbis lassabban, mintha egy nyílt ütközetben mért volna döntő vereséget a németekre.
Bécs ostroma 1485. január 29-én kezdődött. A taktika itt is az 50 ezres nagyváros kiéheztetése volt, ami ellen a védelmet vezető Hans von Wulfersdorfer, Frigyes egyik legjobb hadvezére semmit nem tehetett – felmentősereg érkezésére nem számíthatott.
A hosszú hónapok csak kisebb küzdelmeket hoztak, de az éhség nagy úr volt: a polgárok már áprilisban összeesküvést szerveztek a kapuk megnyitására. Örökké Wulfersdorfer sem tarthatott ki, 1485. június 1-jén megnyitotta Bécs kapuit a magyarok királya előtt.
Birodalmat épített
Mátyás kegyes volt és szelíd. Fiával, Corvin Jánossal az oldalán, hatalmas pompával vonult be a városba, de előtte több tucat szekéren élelmet küldött a lakosoknak. Katonáinak megtiltotta a prédálást, fosztogatást, egyáltalán nem hódítóként viselkedett, hanem mint aki hazatér.
Lényegében így is volt. A városi tanács letette a hűségesküt, ahova Mátyás mindössze egyetlen emberét ültette, meghagyta Bécs régi szabadságjogait és évekre adómentességet biztosított, bár a magyar kereskedők érdekében elvette a város árumegállító jogát.
Végül pedig Mátyás felvette az Ausztria hercege címet, és Buda korábbi státuszának meghagyásával Bécsbe helyezte át székhelyét.
Öt évig uralta Mátyás a Habsburgok leggazdagabb városát, itt érte a hirtelen halál 1490. április 6án, hiába tett meg mindent a felesége, hogy visszahozza az életbe.
(Kiemelt kép: Bécs 1493-ban. Forrás: Wikipedia)
