A beni-hasszani temető nyughelyeit már nagyjából egy évszázad óta tanulmányozzák a kutatók – az egyik első vizsgálatot Percy Newberry vezette a 19. század végén. Linda Evans, a Macquarie Egyetem szakértője még tavaly jelentetett meg egy átfogó tanulmányt a helyi sírokról a Journal of the American Research Center in Egypt folyóiratban.
Evans kollégáival modern módszerekkel vizsgálta meg a területen található nyughelyeket. A közelmúltban az Egyiptomi Régiségek Minisztériuma konzerváló és tisztító munkálatokat is végzett a területen.
A kutatás során számtalan olyan ábrázolást sikerült felfedezni, melyeket Newberry annak idején nem írt le munkájában. Sőt, Evans olyan képeket is azonosított, melyek létezésében az úttörő régész bizonytalan volt. Newberry például említést tesz egy lehetséges foltos, szürke szőrű, pórázon vezetett mongúzról. Később több kutató is arra jutott, hogy Newberry meghatározása pontatlan volt.
Az egyiptomi művészetben egyetlen pórázra kötött mongúzt ábrázoló képet sem ismernek
– állapította meg Evans. Az új elemzés azonban kimutatta, hogy a festményen látható alak morfológiailag megegyezik az egyiptomi mongúzzal. A szakértők azt is alátámasztották, hogy az állatot valóban pórázon vezetik.
A képet tartalmazó sír egy tartományi vezetőhöz, azaz nomarchhoz, I. Bakethez tartozott. A kutatók egyelőre nem értik, hogy miért örökítettek meg egy mongúzt a XI. dinasztia egyik legfontosabb kormányzójának nyughelyén.
A szakértők szerint nem lehetetlen, hogy a festményen látható mongúzt az ókori vadászok arra használták, hogy felriasszák a bokrokban megbúvó madarakat.
Régen más lehetett a helyi klíma
Egy másik sírkamrában, amely egy másik XI. dinasztiabeli helytartóhoz, II. Bakethez tartozott, egy pelikán képmását fedezték fel – az eltelt 4 000 év ellenére a festmény még mindig igen színes. Newberry sosem tett említést ezen alkotásról.
Bár Egyiptom területén télen három pelikánfaj is keresztülhalad, az ókori művészetben mégis igen jelenítették meg az állatokat. Evans szerint a képen a madár szokatlan szögben tartja a lábát, az alkotó feltehetőleg így próbálta megörökíteni az élőlény jellegzetes mozgását. Egy pelikán ugyanis a vízről történő felszállás alatt métereken keresztül ugrál a vízen és verdes a szárnyával, így vesz lendületet.
A beni-hasszani nyughelyeknél számtalan egyéb élőlény képmását is felfedezték, például egy szintén igen ritka denevérábrázolást, melynek létezéséről Newberry feltehetőleg nem tudott. Evans csapata rengeteg madarakban bővelkedő festményt is talált, az egyiken 29 szárnyas található.
A kutatók egyelőre nem tudják, hogy miért van ennyi állatfigura a nekropolisz falfestményein. Evans szerint a madarak gyakori megjelenítése a helyiek életében betöltött fontos szerepükre, vagy a régió egykori vándorlási útvonal melletti elhelyezkedésére utal. Nem lehetetlen ugyanis, hogy a korszakban az időjárás jóval enyhébb volt, mint napjainkban.
