Bár az NGC 1055 egy spirálgalaxis, a felvételen nem láthatóak az efféle rendszerekre jellemző spirálkarok – ennek oka az, hogy a kép épp oldalról mutatja a galaxist. A fotón viszont egy ennél sokkal érdekesebb jelenséget lehet megfigyelni: a szerkezetben egy csavarodás vehető ki, melyet feltehetőleg a közelében található nagyobb kiterjedésű galaxissal való interakció okoz.
A Földről szemlélődve számtalan ilyen galaxist láthatunk, más-más szögből. Egyes rendszereket “felülről” figyelhetünk, ezek közé tartozik az örvénylő NGC 1232 is, melynek vizsgálata során jól kivehető a fényes mag, illetve az azt körülvevő spirálkarok. Ezen rendszerek látványa valóban lélegzetelállító, viszont elemzésükkel csak igen keveset tudhatunk meg háromdimenziós kiterjedésükről.
Más galaxisokat, mint például az NGC 3521-t, kissé oldalról látjuk. Ezeken a döntött rendszereken valamelyest megfigyelhető a galaxisok formája és a spirálkarok fonódása is, a felépítésük teljes megértése azonban szintén nehéz feladat.
Az oldalról vizsgált galaxison jól kivehető a fiatalabb és az idősebb csillagok eloszlása, a csillagszületési régió, és a mag közelében található ősi égitestek csoportosulása is. A fotón elemezhetőek a korong egyes pontjainak távolságai, így a mag méreteit is könnyebb megmérni. Az ideális iránynak köszönhetően a szakértők a galaxis általános formáját és annak egyedi tulajdonságait is tanulmányozhatják.
Az egyik legfontosabb ilyen jellemző a galaxis csavarodása. Az elemzés során a tudósok felfedezték, hogy az NGC 1055 korongján bizonyos régiók igazán zűrzavarosak, a jelenséget valószínűleg egy közeli galaxis, a Messier 77 befolyása okozza. Az interakció igen látványos hatással jár: az NGC 1055 egész korongján megfigyelhető a meghajlás.
A most vizsgált galaxis egyébként meglehetősen távol, nagyjából 55 millió fényévre található a Cet csillagképben.
(ESO)