Immár hivatalos, hogy a Nagy-korallzátony elképesztő károkat szenvedett el idén, mégpedig (nocsak, nocsak) a klímaváltozásnak köszönhetően. Az IFLScience írása szerint nagyon oda kellene figyelni, hogy mi történik a 2300 kilométer hosszú természeti csodával, mert ha minden marad a mostaniban, akkor az űrből is látható korallzátonynak hamarosan vége.
A Nagy korallzátony színét a zooxanthelláknak köszönheti, melyek egyrészt nitrogént biztosítanak a fotoszintézishez, másrészt védelmi szerepet is ellátnak. A víz melegedése miatt az élő korall ezeket az algákat kilöki magából, és így csupán a fehér színű mészváz marad, ami visszafordítható folyamat, ám ha így marad a víz hőmérséklete, akkor a pusztulás folyamatos, és nem lesz visszaút.
A legnagyobb veszteség 2016-ban az északi területeken történt, ami a legérintetlenebb része a Nagy-korallzátonynak, mely viszonylag jól megúszta a hasonló eseményeket 1998-ban és 2002-ben, ám most nagyon súlyosan érintette
– mondta Terry Hughes, az Ausztrál Kutatási Központ professzora. Azt is elmondta ugyanakkor, hogy középen és délen valamivel jobb a helyzet, mert előbbinél 6 százalékos, míg utóbbinál 1 százalékos a pusztulás. Ugyanakkor túl sok örömködésre nincs ok, mert a regeneráció 10-15 évet venne igénybe még úgy is, hogy mostantól nem lesznek rosszabbak a körülmények.
Mivel a globális felmelegedés vélhetően nem fog egyik napról a másikra megszűnni, így továbbra is a fehéredés prognosztizálható, így a zátony pusztulásáért egyértelműen a klímaváltozás, vagyis az ember a felelős. Fontos azt is hozzátenni, hogy a Nagy Korallzátony (és az óceánok további korall-képződményei) nem csak az élővilág szépségének megőrzői, hanem fontos szerepet töltenek be például a víz természetes szűrésében és tisztításában is, és a kutatók szerint a pusztulása nagyon komoly következményekkel járhat akár a teljes Földi vízfelület egészsége szempontjából is.