A pálmatolvaj az Indiai-óceán és Csendes-óceán bizonyos trópusi szigetein található meg. A legnagyobb szárazföldi ízeltlábú testhossza megközelítheti a fél métert, testtömege pedig a 4 kilogrammot. Az élőlény alapvetően lehullott gyümölcsöket, magokat és dögöket eszik, de adott esetben képes felmászni a magas pálmafákra is, hogy megkaparintsa a terméseket – innen származik a rák neve. A kókuszdió kemény héjának feltörése általában megnehezíti az állatok és az ember dolgát, de nem úgy a pálmatolvajét.
A rák ugyanis iszonyatosan erős ollókkal rendelkezik. Kutatók korábban már kimutatták, hogy a szorítása sok más állat harapásánál is erősebb, egy japán szakértők által végzett új kutatás most azonban pontos adatokkal szolgál az ízeltlábú erejével kapcsolatban. A tanulmány szerint a rákok akár 3 300 newtonos erővel is képesek összeroppantani az ollóik közé került tárgyakat – ez nagyjából tízszerese az átlagos emberi szorítóerőnek.
A szakértők ehhez 29 Okinava szigetén begyűjtött pálmatolvaj szorítását mérték meg. A legkisebb példány mindössze 33 grammos volt, a legnagyobb viszont a 2,12 kilogrammos tömeget is elérte. A vizsgálat alapján ezen élőlények maximális ereje 29,4 és 1 765,2 newton közt mozgott – úgy tűnik az erő és a testtömeg korreál.
Mivel az eddig megmért legnagyobb példány nagyjából 4 kilogrammos volt, a Shin-ichiro Oka által vezetett kutatócsoport úgy számolt, ennek a pálmatolvajnak a szorítása nagyjából 3 300 newtonos lehetett.
A félelmetes erő nem csak a kókuszdiók feltörésekor jelent hatalmas előnyt. Az ízeltlábúak ugyanis sokszor más szárazföldi élőlényeket – kisebb rákokat és patkányokat – is megesznek, sőt, bizonyos esetekben a védekezésnél is kulcsfontosságú lehet az acélos olló.
A többi rákkal ellentétben a pálmatolvaj olyannyira átállt a szárazföldi létre, hogy víz alá kerülve nagyjából 1 óra alatt megfullad. A szakértők úgy gondolják, az élőlény páratlan ereje éppen a megváltozott körülmények közt jelentkező kihívások miatt fejlődött ki.
A kutatók szerint a pálmatolvaj a remeterákok ősétől eredeztethető, amely kemény kagylót viselt páncélként. Az erős élőlények viszont csak fiatal korukban használnak csigákat a védelemhez, később nem hordanak hasonló kagylópajzsot. Így hát vastag páncéllal ellátott testrészeket és jellegzetes ollót növesztettek, melyek együtt nem csupán a táplálékszerzést könnyítik meg, de növelik annak az esélyét is, hogy a pálmatolvajból ne legyen préda.
(Via: IFL Science)
