A sejtkutatás területén elért eredményeiért Oszumi Josinori japán tudós érdemelte ki az idei orvosi-élettani Nobel-díjat - jelentették be hétfőn a Karolinska Intézetben Stockholmban.
A tokiói műszaki egyetem molekuláris sejtbiológusa az autófágia mechanizmusainak felfedezéséért, vagyis a sejtekben zajló folyamat kutatásával nyerte el a díjat.
Kutatása segít megérteni mi történik a szervezetünkben a különböző betegségek, így a rák és a Parkinson-kór kialakulásakor.
Oszumi Josinori átszámítva 257 millió forintot kap munkásságáért.
Fotó: Europress fotóügynökség
A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
Érdekesség, hogy a díjat el nem nyert jelöltek kilétéről ötven évig nem közölhető információ. Így például csak a fél évszázad lejártával derülhetett ki, hogy Sigmund Freud osztrák pszichiátert több mint tucatnyi alkalommal jelölték, de egyszer sem kapta meg a díjat.
Eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt a fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjnak. A Svédországban élt Bárány Róbert (1876-1936) 1914-ben kapta a díjat “a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) – eddig egyetlen magyarként, aki idehaza folytatott kutatásokat – kapta a kitüntetést “a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti”. Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy, 1899-1972) “a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.
Az elmúlt évtized díjazottjai:
2006 – Az amerikai Andrew Z. Fire és Craig C. Mello a genetikai információáramlás ellenőrzési mechanizmusának felfedezéséért.
2007 – Az amerikai Mario Capecchi és Oliver Smithies, illetve a brit Martin Evans az őssejtkutatás terén elért eredményeikért.
2008 – A német Harald zur Hausen a méhnyakrákot okozó vírusok (humán papillomavírus), valamint a francia Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier a HIV-vírus (az AIDS vírusa) 1983. évi felfedezéséért.
2009 – Az amerikai Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider és Jack W. Szostak, akik felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák, és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.
2010 – Robert Geoffrey Edwards brit tudós a szervezeten kívüli megtermékenyítés módszerének fejlesztéséért.
2011 – Az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi születésű Jules Hoffmann “a veleszületett immunrendszer aktiválásával kapcsolatos felfedezéseikért”, valamint a kanadai Ralph Steinman a “dendritikus sejtek és a szerzett immunitásban betöltött szerepük felfedezéséért”. (Steinman a bejelentés előtt három nappal meghalt, de a díjat – amely 1974 óta posztumusz nem adható – nem vonták vissza, mert a bizottság a döntés meghozatalakor nem volt a hír ismeretében.)
2012 – A brit John B. Gurdon és a japán Jamanaka Sinja azért a felfedezésért, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni pluripotens sejtekké, amelyekből a test valamennyi szövete kialakítható.
2013 – Az amerikai James E. Rothman és Randy W. Schekman, illetve a német-amerikai Thomas C. Südhof a sejt szállítórendszerének szabályozásával kapcsolatos felfedezésekért.
2014 – Az amerikai-brit John O’Keefe, illetve a norvég May-Britt Moser és férje, Edvard Moser az agykutatás területén elért eredményeikért.
2015 – Az ír William C. Campbell és a japán Omura Szatosi a fonálféreg-fertőzések – mint a folyami vakság és a nyirokfilariázis -, illetve a kínai Juju Tu (Tu Ju-ju) a malária elleni újfajta kezelés kidolgozásáért.
