Buda újra keresztény kézre került

Közismert, hogy ami az osztrák császári csapatoknak hónapokig tartó ostrommal sem sikerült, azt Szulejmán szultán néhány óra alatt elérte 1541-ben: elfoglalta Buda várát. Miközben augusztus 29-én Izabella királyné, a gyermek János Zsigmond és a főurak a szultán közeli sátrában élvezték legmagasabb szeretetét, a várba janicsárok kéredzkedtek be “városnézés” ürügyén.

Először a Szombati-kaput, majd hamarosan egyik kaput a másik után elfoglalták oly csendben és minden civakodást támasztó zavar nélkül, hogy látszott, az őrök, a polgárok és mások alig vették észre, mi történt. Midőn így valamennyi kaput utcát és keresztutat gyorsan csellel elfoglaltak, a janicsárok parancsnoka … kihirettette, hogy a hatalmas Szolimán szultánnak az a parancsa, hogy a városban mindenki nyomban tegye le, s adja át fegyverét; ki-ki békésen és nyugodtan maradjon odahaza; aki nem engedelmeskedik, kivégzik

– tudósít a történetíró Istvánffy Miklós.

Keresztény összefogás

A magyar királyi fővárosban ezt követően kerek 145 évig a török volt az úr. Annyira meggyőző volt az Oszmán Birodalom fölénye, hogy az 1680-as évekig szinte esély sem lehetett kiűzésére. Aztán 1683-ban minden megváltozott. Kara Musztafa nagyvezír Bécset ostromló serege megsemmisítő vereséget szenvedett I. Lipót osztrák császár és Sobieski János lengyel király hadaitól. A győzelmet kihasználva a keresztények ellentámadásba lendültek.

I. Ince pápa munkájának köszönhetően a következő évben megalakult a Szent Liga, amelynek tagjai a különböző hadszíntereken összehangolt akciókat indítottak a török ellen. A Habsburgok Magyarországon harcoltak: felszabadították Esztergomot, Vácot és Pestet, de Buda 1684-es ostroma még sikertelen maradt. Harmincezer katona nem volt elég, hogy megvívja a robosztus falakat.

Két évvel később, 1686 júniusában Lotharingiai Károly herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem már mintegy 80 ezer fővel indított újabb támadást. A katonák által szinte minden európai nép képviseltette magát, a spanyoltól a francián és az angolon át a német területek fiaiig, a sereg egyötödét pedig magyar végvári vitézek, hajdúk adták. Odabent, a várban a 70. évén is túl járó Abdurrahman pasa 15 ezer harcosa próbálta visszaverni az ostromot.

Ha nem tudtam megtartani uramnak a rám bízott várat, úgy van rendjén, hogy én itt haljak meg!

– jelentette ki az idős katona.

Csellel sikerült

Az ostrom június 18-án kezdődött heves ágyúzással. A vár egyik bástyája romba dőlt, felrobbant egy lőportorony, de a pasa nem volt hajlandó még csak tárgyalni sem a megadásról. A keresztény sereg többször próbálkozott általános rohammal, hiszen hírét vették, Szári Szulejmán nagyvezír 50 ezer fős sereggel már úton van a vár felmentésére. Nem sikerült megelőzni, az ostromlók két tűz közé kerültek, ám augusztus 14-én még ebből a rendkívül kedvezőtlen helyzetből is sikerült megfutamítani a nagyvezírt.

Ő persze nem állt tovább, a következő napokban folyamatos támadásaival zavarta az ostromot. Ez bizonyos szempontból még jól is jött, sőt. Szeptember 2-án, a reggeli órákban a keresztények felsorakoztak a nagyvezír csapataival szemben. Majd egy szempillantás alatt megfordultak, és heves ágyútűz kíséretében megrohanták a vár szétlőtt falait.

A bent lévő janicsárokat annyira váratlanul érte a támadás, hogy a Szent Liga katonái egy óra múlva már a Szentháromság téren küzdöttek, kis idő múlva pedig sikerült áttörniük az összes kaput. A Budai Vár fokán 145 éve és öt napja lengő lófarkas zászlót egy magyar vitéz, Petneházy Dávid tépte le.

Abdurrahman pasa hű maradt korábbi szavaihoz, harc közben, karddal a kezében halt meg.