Ahhoz már volt időm hozzászokni, hogy a szlovák személyi igazolványom rendszeresen okoz fennakadást a magyarországi hivatalokban.
Ahhoz is, hogy elképedve kérdezik meg, miért nem vagyok kettős állampolgár, amit rendszerint eddig az követett, hogy el kellett magyaráznom, szlovák állampolgárként ez nem ilyen egyszerű.
A szlovák állampolgársági törvény értelmében egy-két kivételtől eltekintve elveszik a szlovákot, ha másik állampolgárságot szerez az ember,
Tavaly úgy döntöttem, nemcsak felveszem a magyar állampolgárságot, de egyúttal olyanra vetemedem, amire az ismeretségi körömben még senki: be is jelentem a szlovák állam felé, ezáltal hivatalosan, egyúttal legálisan válok kettős állampolgárrá. Olyan ismerősöm ugyanis sok van, aki már felvette a magyart, de inkognitóban léteznek (a magyar államnak ugyanis nincs bejelentési kötelezettsége a szlovák felé), így nagy eséllyel ki sem derül a kettős állampolgárság ténye. Sokan évek óta élnek így bármiféle probléma nélkül, ez ugyanis a leggyakrabban nem derül ki a szlovák hivatalok számára.
Én kipróbáltam, milyen a hivatalos út.
Miért van minderre szükség?
Az állampolgársági mizéria 2010-ben kezdődött, amikor tavasszal, Magyarországon, a második Orbán-kormány idején a parlament elfogadta a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról szóló jogszabályt. Ez lehetővé tette, hogy etnikai alapon magyar állampolgársághoz jussanak más államok állampolgárai meglehetősen kedvező feltételek mellett – például magyarországi állandó lakhely megléte nélkül.
Ez azt jelentette volna a gyakorlatban, hogy például egy Szlovákiában élő, ottani állampolgársággal rendelkező magyar nemzetiségű ember anélkül vehette volna fel a magyar állampolgárságot, hogy Magyarországon élne.
A lépésre villámgyorsan reagált a Robert Fico miniszterelnök által vezetett szlovák kormány – amelyben nagy szerepet játszott, hogy 2010 júniusában parlamenti választásokat tartottak abban az országban, ahol a magyarság kérdése komoly politikai fegyver.
Ennek megfelelően rohamtempóban, gyorsított jogalkotási eljárásban fogadták el az állampolgársági törvény módosítását. Így automatikusan megfosztják szlovák állampolgárságától azt, aki önként veszi fel egy másik ország állampolgárságát (kivétel itt is volt, mint például a házasságkötés vagy a külföldi születés).
Ez a felvidéki magyarok számára lehetetlenné tette, hogy éljenek a magyar állampolgárság felvételével, amennyiben a szlovákot is meg akarják tartani.

Csakhogy a módosítás szembement a szlovák alkotmánnyal, annak 5. cikkének 2. bekezdése ugyanis világosan kimondja:
Senkit sem lehet akarata ellenére megfosztani a Szlovák Köztársaság állampolgárságától.
Akik szerint nem volt alkotmányellenes a módosítás, azzal érveltek, hogy mivel nem megfosztásról, hanem „automatikus megszűnésről” van szó, ezért nem ellentétes az alkotmánnyal. Az ezt követő időszakban több felvidéki közéleti személyiség is demonstratíve felvette a magyar állampolgárságot, aminek következtében elvesztették a szlovákot.
Többek közt Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, aki végül 2025-ben kapta vissza a szlovákot, így addig a szlovákiai parlamenti választásokon sem indulhatott. Vagy Tamás Ilonka, rimaszombati tanítónő, aki 99 évesen vette fel a magyart, és a felvidéki állampolgársági küzdelem legfőbb jelképévé vált.
Több érintett egyenesen Strasbourgig ment a panasszal, ám 2013-ban elutasító választ kaptak az első ilyen jellegű panaszokra. A bíróság alapvető érvelése az volt, hogy az állampolgárság megadása vagy elvonása a nemzetközi jog és az Emberi Jogok Európai Egyezménye értelmében az egyes szuverén államok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és az állampolgárság önkéntes elvesztése önmagában nem tekinthető közvetlen emberi jogi sérelemnek.
Több ellenzéki politikus (2010-ben Ficót Iveta Radičová követte négypárti, jobbközép koalíciós kormányával, amely azonban 2011-ben megbukott, 2012-ben a második Fico-kormány jött) beadvánnyal fordult a Szlovák Alkotmánybírósághoz, ám elutasították azt, a törvény hatályban maradt. A változásra egészen 2022-ig kellett várni, amikor az Eduard Heger vezette kormány idején elfogadták az állampolgársági törvény módosítását.
A 2022 áprilisában életbe lépett módosítás több kivételt is megnevez: több ponton könnyítettek az eljárásokon, olyan kivételeket emeltek be, mint például az örökbefogadás során megszerezhető kettős állampolgárság. A leglényegesebb és legnagyobb visszhangot kapó könnyítés azonban kétségtelenül az volt, hogy megtarthatja a szlovákot az, akinek öt éve bizonyítottan van bejelentett lakcíme az adott országban.
Ez ugyan nem oldotta meg azoknak a felvidéki magyaroknak a helyzetét, akik magyarországi lakhely nélkül vennék fel az állampolgárságot, azokét viszont igen, akik életvitelszerűen Magyarországon élnek, de megtartanák a szlovákot.
Köztük az enyémet is.
„Nem mindegy, hogy van-e szlovák állampolgárságod?”
– hangzik a kérdés, amit leggyakrabban megkapok. Nem mindegy.
