Az emberi test teljes feltérképezését, működésének megértését elsősorban az akadályozza, hogy még mindig nem rendelkezünk olyan technológiákkal, amelyek ezt üzembiztosan megoldanák. A használatban lévő diagnosztikai eszközök, a röntgen, az MR kívülről próbál meg információt gyűjteni, a nagy lépés pedig az lenne, ha az emberi test elemi folyamatairól idegi, akár molekuláris szinten tudnánk tájékozódni.
A Berkeley Egyetem kutatói egy (vagy akár több) lépéssel közelebb jutottak a Szent Grálhoz. A „neural dust”, azaz nagyjából az idegi porszem névvel illethető apró szenzor piezoelektromos kristályt tartalmaz, de nem (csak) ez benne a különleges, hanem az is, ahogy sikerült a távirányítását, illetve az energia ellátását megoldani.
Neural Dust Sensors Breaking Ground On Body… by PopSci
A mindössze pár milliméteres, egy kisebb rizsszem méretéhez közelítő eszközt ultrahanggal „bombázzák” kívülről, amitől elindul, és az így keletkező mechanikus energiát elektromos energiává képes átalakítani. A másodpercenként 60-szor érkező impulzus elegendő arra, hogy a „neural dust” belsejében elhelyezett érzékelők és egyéb egységek életre keljenek. Korábban mindezt rádióhullámokkal próbálták elérni, de az alkalmatlannak bizonyult, mivel nem tudott áthatolni a szöveteken.
A kezdeti, patkányokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy
Ez azért számít nagy dolognak, mert eddig az összes ilyen kísérlet vezetékekkel történt, ami korlátozza a kutatók lehetőségeit.
Persze rengeteg munka, és kísérlet áll még az egyetem szakemberi előtt, akik azt vizionálják, hogy a jövőben akár a központi idegrendszerre is rá lehet majd engedni egy-egy ilyen „agyturkászt”, amivel valódi áttörést érhetnek el ezen a területen. A mostani kísérletek egyelőre a perifériás idegrendszerre korlátozódnak, de az ott összegyűjtött adatok is sokat lendítettek a kutatásokon.
