Tudomány

“Mert Magyarországot gyarapította”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 06. 28. 13:00

Korábban a témában:

László király, Vazul unokája még apja, a későbbi I. Béla lengyelországi száműzetésében született 1046. június 27-én. Egész fiatalkora testvérviszályban telt, sőt meg is örökölte. Mindössze 17 éves volt, amikor I. Béla halála után fiai, Géza, László és Lampert Lengyelországba menekült, mert a trónt – német segítséggel – unokatestvérük, Salamon szerezte meg.

Közben Béla király fia, Géza, amilyen okos volt és körültekintő, elvonult hát két növendék öccsével Lengyelország részeibe, mert akkor meg nem állhatott Salamon és a németek támadásával szemben

– írja a Képes Krónika.

Sikeresek voltak együtt

Ahogy azonban a német császár és serege elhagyta az országot, Géza Lengyel segítséggel visszatért, Salamon pedig felkészült a harcra. Csakhogy az ország békét akart, a püspökök közvetítésével 1064-ben egyezség született: Salamoné a korona, Géza pedig az ország területének egyharmadát jelentő hercegséget kapott.

Eleinte minden kiválóan működött. Először egy betörő cseh sereget vertek vissza a király és a herceg erői, majd mélyen benyomultak Csehországba. Később, 1068-ban óriási besenyő sereg rontott az országra, Salamon, Géza és László személyesen vezették az ellenük felvonuló hadat – az észak-erdélyi Kerlés mellett nagy győzelmet arattak:

A magyarok tehát kegyetlen halállal szorongatták a pogányokat, futottak is nyomorultul, de a magyarok még gyorsabban űzték őket, vért szomjúhozó, éles kardjukat a kunok vérével részegítették. Kardcsapásokkal hasogatták a frissen beretvált kun fejeket, akár az éretlen tököt.

Ehhez a csatához kapcsolódik a legenda László és a leányrabló kun harcáról.

Isten adta dicsőség a népnek

A testvér viszály 1071-ben kezdődött, fegyveres konfliktussá szélesedett, amelynek végén Salamon 1074-ben Mogyoródnál szenvedett vereséget Gézától és Lászlótól. Salamon Mosonba menekült, Gézát pedig megkoronázták. Három évig uralkodott, mígnem “súlyos betegségbe esett, és bár virtusokkal volt ékes, április huszonötödikén minden test útjára tért”. Az ország főnemesei VII. Gergely pápa javaslatára 1077-ben Lászlót emelték a Magyar Királyság trónjára.

Magas termetű volt, miképp neve is nagy. Mert hogyha nevének értelmét fejtegetjük: Ladislaus – azt jelenti, hogy istenadta dicsőség a népnek. Laos népet jelent, dosis pedig adományt. Nevének első szótagja: laus – dicsőség. És ámbár akarata ellenére választották királlyá a magyarok, sohasem tette föl fejére a koronát, mert inkább mennyei koronára áhítozott, semmint még élő király földi koronájára. Nem akarta, hogy törvényszerűen megkoronázzák, és hogy ő viselje a koronát, mert csak jó békességet kívánt, hogy visszaadhassa Salamonnak az országot, és magának a hercegséget tartsa.

László, akárcsak bátyja, Géza törvénytelen uralkodónak számított Salamonnal szemben, akit erővel fosztottak meg hatalmától. Az unokatestvér nem is hagyta magát, hűbérül ajánlva az országot IV. Henrik német császárnak. Ez a tény nagyban befolyáolta László külpolitikáját, hiszen így a német császár és a pápa közötti konfliktusban – akarata ellenére – utóbbi mellé kellett állnia.

A király is kormány alatt áll

A Salamonnal és a vele járó külföldi fenyegetés csak az egykori király halálával, 1087-ben ért véget. A testvérviszály sok szenvedést okozott az országnak, nem véletlen, hogy Szent István szentté avatása előtt, nem tudták sírját megnyitni.

Ebben az időben ugyanis […] Salamont fogságba ejtve börtönben tartották. Mikor hát a test felemelésével hiába próbálkoztak, egy Karitas nevű, a bakonysomlyói Szent Üdvözítő egyház mellé zárt apáca, ki az akkori közvélemény szerint igen híres életű volt, égi kinyilatkoztatásban részesülvén értesítette a királyt, hogy hiába igyekeznek, a szent király földi maradványait nem vihetik át, míg Salamont a börtön rabságából ki nem eresztik, s szabadsággal meg nem ajándékozzák

– olvashatjuk Szent István király legendájában.

Utolsó éveiben aztán László már önálló politikát folytathatott. 1091-ben bevonult a pápai fennhatóság alatt álló Horvátországba, többször indított hadjáratot Bizánc ellen, és állítólag az 1096-os keresztes hadjárat egyik legfőbb támogatója volt. Elindítását azonban nem élhette meg: a cseh fejedelem elleni hadjáratban megbetegedett és 1095. július 29-én meghalt. Nagy királyt vesztettünk vele:

Isteni sugallatból tudta ugyanis, hogy a király nem kormányoz, de maga is kormány alatt áll, ezért minden ítéletében enyhítette a törvények szigorúságát, és mindenkor irgalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, felemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa, tulajdonnevét elváltoztatva, csak jámbor király néven emlegette; győzedelmet és tiszteletet nyert, hírneves és fönséges volt, de nemcsak neve szerint, inkább tetteiért, mert Magyarországot gyarapította

– jellemzi őt a Képes Krónika.

 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.