A bolsevikok brutális kegyetlenséggel vetettek véget a Romanovok 300 éves uralmának. A családot és négyfős személyzetét a polgárháború alatt Jekatyerinburgban, az Ipatyev-házban tartották fogva. 1918. július 16-án éjjel az őrzésükre kirendelt osztag parancsnoka mindannyiukat leterelte a pincébe, mondván fotót készítenek róluk.
Brutális kegyetlenség
Ott azonban a katonák közölték, hogy Miklós cárt, Alexandra cárnét és gyermekeiket, a 23 éves Olgát, a 21 éves Tatyjanát, a 19 éves Máriát, a 17 éves Anasztáziát, és az alig 14 esztendős Alekszejt halálra ítélték. Azonnal el is dördült a sortűz, aminek áldozatul esett a család orvosa, szakácsa, lakája és a gyerekek nevelője is. De nem halt meg mindenki azonnal.
Később hivatalosan is beszámoltak II. Miklós cár kivégzéséről, de a család többi tagjáról a bolsevik propaganda egy szót sem ejtett. Ez a bizonytalanság lehetett az oka, hogy egyre több mendemonda kapott szárnyra a gyerekek, vagy legalább a kis cárevics meneküléséről. Az évek során több kalandor is felbukkant, aki a cári család egy-egy tagjának adta ki magát, de volt egy igazán megdöbbentő eset, amivel az emigrációban élő rokonság sem tudott mit kezdeni.
Anasztázia túlélte?
Berlinben egy ismeretlen, személyazonossági iratok nélküli nőt vittek be az elmegyógyintézetbe 1920-ban, miután egy rendőr megakadályozta öngyilkosságát. Később Anna Andersonként mutatkozott be, és 1922-ben “bevallotta”: ő a halottnak hitt Anasztázia Nyikolajevna nagyhercegnő. Nagy volt köztük a hasonlóság, meglepő részletességgel ismerte a cári család magánügyeit, koruk is egyezett, és lábának, fülének egyedi vonásai is kísértetiesen hasonlítottak a hercegnőére.
Anasztázia 1901. június 18-án született, szülei szigorú és szerény körülmények közt nevelték – mint ahogy minden gyermeküket a vérzékenységben szenvedő trónörökös kivételével. A lányok tábori ágyakon aludtak, reggel hideg vízben fürödtek, a szolgálók pedig egyszerűen keresztnevükön szólították őket. Sőt, a kivételes rajztehetséggel rendelkező, de nagyon csintalan Anasztáziát sokszor csak Kisördögnek nevezték. Sokat betegeskedett, és a hallux valgus nevű lábbetegségtől is sokat szenvedett, amit a köznyelv kalapácsujjként ismer.
Ilyen volt a Berlinben talált lány lába is, akit sokan Anasztáziaként ünnepeltek, de az arisztokrata rokonság többsége mindvégig tagadta az azonosságot.
A DNS-vizsgálat megoldotta a rejtélyt
Ettől kezdve csupán hit kérdése volt, hogy Anna és Anasztázia ugyanazon személy-e. Mint az ilyenkor lenni szokott, a nőre világszerte számtalan ember Anasztáziaként tekintett, számos támogatóra talált, akik anyagilag is segítették, míg végül 1968-ban férjhez ment és végleg letelepedett az Egyesült Államokban. Titkát pedig 1984-es halálával a sírba vitte. Története1991-ben kapott újabb lendületet, amikor Jekatyerinburg közelében egy erdőben feltárták a cári család maradványait.
II. Miklós, Alexandra és három lány csontvázát találták meg, így ismét feléledt a remény, hogy az egyik hercegnő – talán pont Anasztázia – és a trónörökös túlélhették a vérengzést.
Aztán 2007-ben teljesen megoldódott a “rejtély”. A Romanovok maradványai közelében feltártak egy másik hevenyészett “sírgödröt”, amelyből előkerültek a trónörökös és egy lánytestvére maradványai. Mint kiderült, Mária hercegnőé, Anasztázia mindvégig szülei mellett volt. A bolsevikok a még hatékonyabb megtévesztés érdekében ásták el őket máshol…
