A fejlődést a verseny generálja, ami a természet törvényei szerint így hangzik: életben maradni, szaporodni. Kétségtelenül rosszul hangzik, de igaz, hogy az emberi civilizációk nyelvére fordítva ez háborút jelent. Kiváltképp igaz, ha az űrtechnológia kialakulását nézzük, ami valahol a Hitler csodafegyvereként emlegetett V-1-es és V-2-es ballisztikus rakétákkal lépett a gyerekcipőbe. Maga a név is beszédes, a V annyit tesz, Vergeltungswaffe, vagyis a megtorlás, a bosszú fegyvere.
A V-2 volt az első ember alkotta eszköz, amely kilépett a világűrbe, és mindenki szerencséje, hogy a nácik “elkéstek” vele.
Szovjetunió-USA 1:0
A lényeg, hogy az első pofont az amerikaiak kapták, amikor a Szovjetunió titokban fejlesztett rakétájával az űrbe juttatta a Szputnyik-1-et. Ez volt a történelem első műholdja, és nem is magán a Föld körüli pályára állított kis szerkezeten, hanem a mögötte lévő technikán, a hordozórakétán volt a hangsúly.
A mindössze 83 kilogrammos, 58 centi átmérőjű kis gömb a bolygó körül keringve két rádióadón keresztül 20 és 40 MHz frekvencián “csipogást” sugárzott: “bip-bip-bip”. Többre nem volt képes, és három hónap után a légkörbe érve meg is semmisült.
Szovjetunió-USA 2:0
A következő pofon Washington arcán 1961. április 12-én csattant, amikor Jurij Gagarin a Vosztok-1 fedélzetén kijutott az űrbe, majd megkerülve a Földet sikeresen vissza is ért. Világraszóló tudományos eredmény volt, olyannyira készültek rá Moszkvában, hogy a több alkalmas résztvevő közül Gagarint szimpatikus megjelenése miatt választották – hogy jól mutasson a címlapokon.
Már csak azért is nagyon fájt ez az amerikaiaknak, mert korábban égre-földre fogadkoztak, hogy az első embert a NASA fogja az űrbe juttatni. Már az sem segített, hogy Alan Shepard május 12-én első amerikaiként kijutott az űrbe.
Embert a Holdra!
Az USA égett a revans vágyától, a frissen hivatalba lépett elnök, John Fitzgerald Kennedy igazi nagy dobást akart. Olyat, amivel nemcsak feledteti a két vereséget, de egy csapásra az űrverseny abszolút győztesévé teszi az országot. Két tervet tettek az asztalára – egy Föld körül keringő űrbázis megépítését, és a holdraszállást. Az elnök Shepard sikerén felbuzdulva a kockázatosabb küldetés mellett döntött, és 1961. május 25-én elhangzottak a híres szavak:
Először is hiszem, hogy e nemzetnek el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized vége előtt embert juttat a Holdra, és onnan biztonságban vissza is hozza a Földre. E korszak semelyik más űrprogramja sem lesz nagyobb hatással az emberiségre, vagy sokkal fontosabb a távoli űr felfedezése során; és egyik megvalósítása sem lesz ilyen nehéz vagy költséges.
Kockáztatott, és nyert. Az amerikai tudós társadalom ugyan fogta a fejét, a könnyelműnek hangzó ígéret hallatán, de megoldotta. Neil Armsrong, Buzz Aldrin és Michael Collins 1969. július 16-án, UTC szerint 13:32-kor emelkedett a magasba a Cape Kennedy űrközpontból az Apollo 11 fedélzetén.
K.O-val nyert az USA
Három nap alatt érték el a Holdat, majd az égitestet 13 alkalommal megkerülve – ez nagyjából még egy földi nap volt – megkapták az engedélyt a leszállásra a Nyugalom Bázisnak elnevezett területre. Ezután Armstrong és Aldrin “átmászott” a Sasnak nevezett leszállóegységbe, és rövid időn belül elhangzott két világtörténelmi mondat.
Szüksége is volt nyugalomra, mert a leszállást végig komputerhibák kísérték, az utolsó percekben pedig az is kiderült, a landolásra kiválasztott helyszín valójában sziklákkal van tele, és még egy veszélyes kráter is tátong benne.
Elsőként Armstrong lába érintette a Hold porát” Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”. Az emberiség egyik legnagyobb tudományos eredménye volt ez, a Szovjetunió pedig kiütéses vereséget szenvedett, a holdraszállás valóban elhomályosította a kommunista szuperhatalom minden addigi sikerét, elsőségét.
(Kiemelt kép: Aldrin a Holdon)
