A svájci Winterthuri Csillagászati Társaság közlése szerint a napfoltot vasárnap az Eschenbergi Csillagvizsgáló figyelte meg és fotózta le.
A napfoltok hőmérséklete mintegy 2000 Celsius-fokkal alacsonyabb, mint a napfelszín többi részéé. Ennek köszönhetően a foltból érkező hőmérsékleti sugárzás intenzitása csupán negyede a nyugodt napfelszínének, ezért látni ezeket a területeket sötétnek, noha valójában vakítóan fényesek. A napfoltok többnyire kör alakúak, de vannak szabálytalanok is.
Méretük a 300 kilométer átmérőjűtől a több millió négyzetkilométer területű képződményekig változik, élettartamuk annál rövidebb, minél kisebb a folt: a legkisebbeké néhány óra, a legnagyobbaké több hónap is lehet.
Markus Griesser, az Eschenbergi Csillagvizsgáló vezetője szerint a most megfigyelt napfolt valószínűleg még 2-3 napig lesz látható.
Az ilyen foltok közelében általában napkitörések is megfigyelhetőek. A most látható folt környékén azonban érdekes módon nem észleltek heves kitöréseket. A napkitörések a Földön felerősíthetik a sarki fényeket, de bizonyos esetekben akár rádiózavart is okozhatnak. (MTI)
