Az 1500-as évek Franciaországában hasonlóakat ajándékoztak egy házasságkötéskor, míg Angliában szerencsehozó kabalákként terjedtek.
Két francia házasságkötési érme (treizain) a XVI. századból, mindkettőn a pár két tagját jelentő, összenövő szívekkel:
Egy brit félpennys, melynek csiszolt oldala James Bell 1795. március 1-i megszületéséről ad hírt:
A XVIII. században a néhány évre (az akkor még börtönszigetként működő) Ausztráliába száműzött britek is hasonlóakat ajándékoztak a szigetországban maradt feleségüknek, vagy szerelmüknek – rajta a When this you see, remember me”, azaz a “Mikor ezt látod, emlékezz rám” felirattal.
A legegyszerűbben a réz pennyket lehetett átalakítani, hiszen a vörösréz puhasága miatt akár egy élesebb tűvel is megmunkálható volt, így ezekből maradt fenn a legtöbb.
A szokás az Egyesült Államokban az európai előzményektől függetlenül alakult ki: az amerikai polgárháború (1861-1865) során a katonák felismerték, hogy a zsebükben hordott aprópénzt igen nehezen tudnák elkölteni az ellenséges területeken, így inkább másként hasznosították: ha leesett egy gomb a kabátjukról, két lyukat fúrtak az érmékbe, és azzal helyettesítették.
Mások mintegy dögcédulaként használták, de persze előfordult, hogy valaki romantikus ajándékként küldte haza.
Ritkán tüntettek fel teljes nevet az érméken, így a rockville-i Annie S. Thompson nevét hordó érme (balra) igazi ritkaság (művészi megmunkálása pedig még inkább azzá teszi), az R.M.P és L. C. P ötvenedik házassági évfordulójára emlékező darab pedig még inkább, hiszen egy aranydollárosra készült:
Az 1870-es évekre aztán egy egész iparágat húztak fel a szerelemérmék köré: a magasnyomtatás megjelenésével a régi technológiák a háttérbe szorultak, de művelőik nem adták fel, így szerelmes férfiak számára korábban sosem látott minőségű és szépségű érméket készítettek:
A fényképezés elterjedésével persze ez a szokás is kezdet a feledésbe merülni, de a medaillonok megjelenésével, valamint az első és a második világháború folyamán még fellángolt a kereslet, de a modern technikák a XX. század derekára teljesen megölték ezt az évszázadokon át tartó, kétségkívül romantikus szokást. Az érmék néhány évvel ezelőttig még hibás terméknek számítottak a numizmatikai vásárokon, értékük pedig igen csekély volt, de már ennek is komoly gyűjtői köre alakult ki, így az árak az egekbe szöktek.
