Az elsősorban Ausztráliában és Afrikában őshonos akáciáknak van egy igen apró, de annál erősebb védelmezője: egy különösen erős harapású hangya, a crematogaster mimosae, mely képes akár az elefántokat is megcsípni.
A Floridai Egyetem tudósai egy afrikai fennsíkon végeztek kutatást. A helyi hangyakolóniák nem csupán a növényevő állatok ellen lépnek fel igen agresszívan, hanem a többi kolóniával szemben is.
Egy-egy akáciáért igen pusztító küzdelem szokott zajlani, melyet a nyertes hangyaboly is megérez: a harcok után igen nehéz helyzetbe kerül, hiszen az újonnan megszerzett területeket meg kell védenie, ugyanakkor az elpusztult hangyákat is pótolnia kell.
A kenyai kutatókkal közreműködve a tudósok háborút robbantottak ki különálló kolóniák közt, majd a fák alatt a földre helyezett ponyvák segítségével felmérték az áldozatok számát. A harcok után a győztes kolónia 800 egyedének DNS-ét vizsgálták meg, és arra jutottak, a csoport genetikai összetétele jelentősen megváltozott.
Az általános elképzelés a hangyakolóniákról az, hogy a csoport egyetlen királynő leszármazottait fogja össze. A kutatás azonban azt bizonyítja, ha a fészek kritikus állapotba kerül, a boly képes más kolóniák egyedeit is befogadni, azok pedig készséggel segédkeznek a munkában. Bizonyos nagy veszteségekkel járó harcok után, melyben mindkét csoport lényegében megsemmisül, az életben maradt királynők akár egy új, egyesített fészket is képesek létrehozni.
Hogy a harcok milyen pusztulási szint után és miért szűnnek meg, az továbbra is kérdéses. Egy azonban biztos: a hangyakolóniák működése még annál is összetettebb lehet, mint azt a kutatók korábban gondolták.
(Via: Science Daily)
