Az emberiség jelenlegi tudása szerint az világegyetem végtelen, Pablo Carlos Budassi, zenész és képzőművész mégis megpróbálta elképzelni, hogy milyen lenne, ha egyetlen képbe próbálná belesűríteni az univerzumot.
Budassi nem csak a fantáziájára hagyatkozott, azokat a logaritmikus térképeket vette alapul, amiket Princeton Egyetem tudósai készítettek, a NASA távcsöveinek, és szondáinak felvételei alapján. A logaritmikus térképeken nem valósághűek a méret, illetve a távolságábrázolások, hiszen a világűrt lehetetlen emberi léptékben szemléltetni. Ehelyett a középpont, vagyis a szemlélő pozíciója a legnagyobb és legkidolgozottabb, körülötte pedig annál kisebb lesz minden, minél messzebb van.
Budassi képének közepén a Naprendszer van a Földdel, körülötte az Oort-felhő nevű üstököszóna látható, a következő gyűrűn pedig a Tejút mellett a közeli galaxisok láthatók, mint például az Androméda. Még kijjebb, a galaxishalmazok skáláján túl, az úgynevezett kozmikus háló látható. A külső, héjszerűségek pedig a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, illetve az ősrobbanás után először létrejövő, kvark-gluon plazmát szimbolizálják.
Ha szeretné egészen nagyban is megnézni Budassi univerzumát, kattintson IDE.
(via: IFLS)
