A különös kutatás eredményről az IFL Science számol be. A felmérésben 43 tízes évei végén, húszas évei elején járó fiatal vett részt. Az alanyok tabu szavakra vonatkozó szókincsét is elemezték.
A teszt első részében azt vizsgálták, hogyan tudnak a résztvevők utasításra előhívni szavakat. Egy perc alatt kellett a lehető legtöbb olyan kifejezést felsorolniuk, amellyel elkezdhetnek egy levelet. A következő feladatban szintén egy percük volt, hogy minél nagyobb mennyiségű állatnevet írjanak le, végül a csúnya szavak következtek.
Az eredmények azt mutatták, hogy aki az első részben jól teljesített, az az állatnevekben és a trágárkodásban is jobb volt. Érdekesség, hogy a káromkodások száma és a személyiség között is kapcsolatot találtak: a neurotikus és a nyitottságra utaló jellemvonások kedveztek a mocskolódásnak, míg a barátságos és lelkiismeretes emberek nehezebben elevenítették fel a trágárságokat.
A leggyakrabban előkerülő szavak az angol „f”, „s” és „b” betűs csúnyaságok voltak – ezek magyarul a szexszel, ürülékkel és prostitúcióval állnak kapcsolatban…
A listán összesen 400 olyan szó, vagy szóösszetétel szerepelt, amelyet csupán egy-egy ember írt le. Ezek között akad néhány igazán kreatív is – például a „ass pirate”, azaz „s!gg kalóz”, vagy a „pissant”, azaz „hangyahúgy”. (Természetesen ezeket az angol szójátékokat nehéz hűen visszaadni magyarul – a szerk.)
Érdemes megemlíteni, hogy a tanulmány elsősorban arra akart rávilágítani, hogy ha valakinek széles a szókincse, akkor az az ismert szavakat bármilyen kontextusban elő tudja hívni. Tehát attól, hogy az ember száján folyamatosan dől az ocsmányság, még nem biztos, hogy az illető egy irodalmár.
Talán érdemes lenne a kreatívabb magyarokkal is elvégezni a kísérletet, mivel az angol nyelv sokkal szűkebb keretet biztosít a szitkozódásnak. A kutatók valószínűleg 400-nál jóval több cifraságra akadnának rá egy magyarországi kutatásban.
