Világszenzációt jelentettek be magyar tudósok szerdán: nagy valószínűséggel megtalálták minden idők egyik legnagyobb uralkodója, az oszmán Nagy Szulejmán türbéjét, azaz síremlékét. Mi most egyetlen kérdést domborítunk ki:
Annyi biztos, hogy itt halt meg
A válasz meglepő: félig-meddig. Közismert, hogy a szultán a szigetvári katonai táborban hunyt el 1566. szeptember 6-án. Szép halál volt ez a világhódító, agg uralkodónak, a csatatéren, mégis “ágyban, párnák közt”. Mert ugye az is közismert, hogy a költő, politikus és hadvezér erősen túlzott, amikor a Szigeti veszedelemben így írt:
“Igy császárnak osztán Zrini szólni kezdett:/»Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,/Telhetetlenségednek eljütt órája;/Isten büneidet tovább nem bocsátja,/El kell menned, vén eb, örök kárhozatra.«/Igy mondván, derekában ketté szakasztá,/Vérét és életét az földre bocsátá;/Átkozódván lelkét császár kiinditá,/Mely testét éltében oly kevélyen tartá.”
Az ekkor már 72 éves ember vagy a tábori élet megpróbáltatásai miatt végelgyengülésben, vagy a hadi nép között kitört kolerajárványban hunyt el. A XVI. századi történetíró, Istvánffy Miklós:
betegeskedéséhez és öreg korához még hozzájárult köszvénye és vérhasa.
Az viszont már nem egyértelmű, hogy ezután mi történt. Az biztos, hogy halálát eltitkolták, nehogy zavart okozzon a seregben és Isztambulban, majd mint ha még élne, hazavitték, és csak 48 nappal később hozták nyilvánosságra.
Belső szerveit nem vihették
Ehhez pedig a testet tartósítani kellett. Egyes források úgy emlékeznek, hogy a szultán testét mumifikálták, és átmenetileg eltemették a sátrában. Belső szerveit viszont eltávolították, mert azokkal nem tudtak mit kezdeni.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a nagy szultán szíve, mája ésatöbbi nem végezhette a szemétdombon, hullagödörben, hollók, kutyák prédájaként. Ezért feltehetően díszes edénybe helyezve ezeket külön ásták el, és később e szakrális maradványok tiszteletére építették a síremléket. Nem biztosan, feltehetően.
Hűlt helye maradt
A kutatók ugyanis a feltételezett türbében nem találtak semmit – sem edényt, sem az uralkodó porait.
A rablógödröt pedig mindenki értse úgy, ahogy le van írva: sírrablók által ásott “lyuknak”.
A török kiűzésekor a keresztény katonák mindennek nekiestek, ami pogány. Mecsetek, dzsámik estek a rombolás áldozatává, törték-zúzták és gyújtogatták az ellenség emlékét. És persze kirabolták. Szigetváron a császári katonák foszthatták ki Szulejmán síremlékét is – innen a rablógödör. Nem valószínű, hogy szervezett vagy parancsolt akció volt, csak egyszerű zsákmányszerzés és rombolás.
Azért írtuk tehát az elején, hogy Szulejmán félig-meddig Magyarországon nyugodhatott, mert elképzelhető, hogy testének egy részét, jelesül lágy részeit itt helyezték örök nyugalomra. Maguk a maradványok, illetve az azokat rejtő “edény” viszont már valószínűleg nem lesz meg.
