Nem szeretne újabb gyermeket? Próbálja ki a mézet, vagy a krokodil ürülékét! Nem, nem megenni kell.
Az ókori egyiptomiak orvosai nem csak az egérpüréért felelősek, de tőlük származik az az ötlet is, hogy a nők helyezzenek a vaginájukba mézet, krokodil- vagy elefántürüléket, esetleg gyapjút, gyantát, vagy a fél spájzot, így többek közt fél citromokat is. Kissé talán kétségbe vonjuk mindezek fogamzásgátló hatását, bár ha az volt az orvosok célja, hogy a furcsán illatozó nőket messziről kerüljék a férfiak, akkor tényleg közel 100 százalékos hatékonyságról beszélhetünk.
Betegnek érzi magát? Rendben, máris megvizsgálom egy épp most feláldozott bárány máját!
A mezopotámiai civilizációban a májról úgy vélték, hogy a vár kizárólagos forrása, ezáltal az életé is. Mivel a gyógyításhoz értő emberek mégsem vehették ki a páciens máját, hogy jól megnézzék, inkább feláldoztak egy bárányt, és az övét vizsgálták.
Hogyan sérült meg? Vívás közben? Ó, arra épp van egy speciális krémünk!
Egy angol főúr, Sir Kenelm Digby erre a célra dolozta ki az Együttérzés Poraként ismert keveréket, amelyhez gilisztákat, disznóagyat, rozsdát, mumifikált testek apró darabját és némi földet kevert össze.
Megvágta a kezét? Tessék, itt egy kis penészes zsömle!
A fáraók országában tényleg végtelen számú fura gyógymód létezett, ez azonban egészen jó ötlet volt, főleg, hogy Alexander Fleming több, mint négyezer évvel a piramisok megépülése után, 1928-ban jutott csak arra a következtetésre, hogy a penicilin bizony meggátolja a baktériumok növekedését, és el is pusztítja azokat.
Á, vizeletmintát hozott, Kovács úr? Hm, a lámpa felé tartva úgy tűnik, kutya baja, de azért megkóstolom!
A középkor Európájában is használtak már az orvosok vizeletmintákat, de a modern elemzés helyett egyszerűen csak a fény felé tartották, megszagolták, majd – egyes esetekben – meg is kóstolták, hogy tényleg egészen biztosak legyenek a felállított diagnózisban.
Merevedési gondokkal küzd, esetleg nem tudja teherbe ejteni a feleségét? Gond egy szál se, hiszen a kórház kertjében szerencsére kecskéket is tartunk, szóval holnap jöjjön vissza, megoldjuk!
A századforduló egyik legismertebb és leggazdagabb orvosa, az amerikai John Brinkley orvosi diploma és mindennemű képesítés nélkül jutott a csúcsra. Legmerészebb ötleteinek egyike az volt, hogy férfimeddőségben, vagy merevedési zavarban szenvedő férfiak heréi helyére kecskékét ültette. A műtét elképesztően veszélyes volt, a páciense jókora része a műtőasztalon, vagy röviddel utána meghalt.
Sosem szűnik meg az éhsége? Nem bír ellenállni annak az újabb három tányér levesnek? Nem gond, hiszen a metodizmus egyik alapítója, John Wesley erre is kitűnő megoldást nyújt!
Áztasson borba egy darab kenyeret, és helyezze az orrára.
Fáj a füle? Ajánljuk figyelmébe a dohányt és a vizeletet!
A legjobb, ha egy apróbb csomónyi, már nedves rágódohányt dugunk a fülünkbe, de néhány csepp vizelet is megteszi. Utóbbi módszert Elvis is elszenvedte, édesanyja gyerekkorában többször is kipróbálta rajta.
Fogfájás? Halott egeret rá!
Az ókori egyiptomiak bevett módszere volt összezúzott egereket (sokszor más összetevőkkel és fűszerekkel keverve) a fájó fogaikra helyezni. Nem irigyeljük a szájszagukat.
Dadog? Rendben, itt egy éles olló, máris eltüntetjük a nyelve felét!
A tizennyolcadik és tizenkilencedik század ma egyszerűen csak barbár hentesként aposztrofált orvosai ezt a megoldást ajánlották, de sajnos az erős vérveszteség miatt a páciens sok esetben a másvilágra távozott. Érzéstelenítés? Az bizony csak a XIX. század közepén jelent meg, széles körben pedig csak valamivel később terjedt el, szóval a beavatkozás nem volt épp fájdalommentes.
Fáj a torka? Vegye le az egész nap hordott zokniját, és kösse a nyakába!
A XX. század folyamán még javában használt angol praktika biztos nem járt kellemes illatokkal, de legalább teljesen veszélytelen volt, ellentétben több, korábban említett módszerrel. Büdös zokni helyett sokan egyébként a lefekvéskor torokra helyezett baconben hittek, az írek azonban – ugyan az ételeknél maradva – a talpra helyezett sós heringet részesítették előnyben.
