Csillagászoknak most először sikerült megfigyelniük egy fehér törpe körül keringő, lassanként széteső bolygót, amely végül belezuhan majd a haldokló napba. A Quartz cikke szerint a Kepler Űrteleszkóp képeit elemezve azt is megjósolhatjuk, mi történik a Földdel néhány milliárd év múlva, amikor a Napból is fehér törpe lesz.
A Nature-ben megjelent tanulmány azokat a korábbi vélekedéseket is alátámasztja, amelyek szerint egyes fehér törpék légköre nehéz elemekkel – esetenként a víz összetevőivel – szennyeződhetett. A tudósok szerint az, hogy a bolygók ilyen anyagokkal szennyezhetik a csillaguk légkörét, megerősítheti azt a felvetést, amely szerint a naprendszerünk távoli részeiből érkezett űrsziklák hozhatták el a vizet a Földre.
Furcsa szennyeződés
A legtöbb csillagból, köztük a mi napunkból is, hosszú élete végén fehér törpe, majd, miután az összes hidrogént felélte, fekete törpe vagy szupernóva lesz. A korábban elfogadott modellek szerint a fehér törpék atmoszférájában nem lehetnek a héliumnál nehezebb elemek – ezért is voltak olyan meglepőek azok a mérések, amelyek szerint sokszor az oxigén, a magnézium, a szilícium és a vas is megtalálható bennük. Ez már csak azért is furcsa, mert a napok rendkívül erős felszíni gravitációja miatt a nehezebb elemeknek elméletben gyorsan bele kellene olvadniuk a magba.
Egy elmélet szerint ezeket a különös szennyeződéseket azok a mi naprendszerünkben találhatókhoz hasonló aszteroidák, bolygók és egyéb égitestek okozhatják, amelyek belezuhannak a napokba. Igen ám, csakhogy mindeddig nem volt konkrét bizonyíték arra, hogy léteznek ilyen égitestek.
A tanulmány szerzői úgy fedezték fel a bolygót, hogy észrevették, a WD 1115+017 nevű (EPIC 201563164-ként is jegyzett) fehér törpe fénye rendszeres időközönként elhalványul. Több hasonló „pislákolást” is észleltek: amit az okozhat, hogy kis tömegű égitestek keringenek a nap körül. A tudóscsoport szerint legalább hat kisebb kőzetbolygóról lehet szó, amelyeknek kivétel nélkül nagyobb a sűrűségük, mint a Plútónak. Valószínűleg üstökös-szerű porcsóvájuk is van, amit az okozhat, hogy a nap felmelegíti a felszínüket, és az ott található ásványok vastag fémpárát eregetnek az űrbe.
A csillagászok színképelemzéssel is vizsgálták a WD 1115+017-et. Így derült ki, hogy a légkörében olyan nehezebb elemek is megtalálhatók, mint a magnézium, az alumínium, a szilícium, a kalcium, a vas és a nikkel. Mint tanulmányukban írták, valószínű, hogy ezek az elemek az elmúlt egy-két millió évben kerültek a csillaglégkörbe.
Mit jelent mindez a Föld számára?
Amikor a mi napunk is haldokolni kezd, először vörös óriás lesz belőle, amely elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt; azon egyelőre még vitatkoznak a tudósok, hogy elég nagyra nő-e majd ahhoz, hogy a Földet is bekebelezze. Amikor a fűtőanyagát végleg elhasználja, a gravitációs erő nagyjából földméretűvé zsugorítja, amivel párhuzamosan rendkívüli módon megnő a sűrűsége. Mindez alaposan megzavarhatja a naprendszer bolygóinak a pályáját, így megnőhet az esélye annak, hogy összeütköznek egymással, míg végül darabokra esnek, és a napba zuhannak.
A tanulmány a bolygókutatás egy másik nagy kérdését is segíthet megválaszolni: mégpedig azt, hogy a víz a kezdetektől fogva jelen volt-e a földön vagy más égitestek hozták el hozzánk.
Néhány hónappal korábban csillagászok egy másik fehér törpét is felfedeztek, amelynek atmoszférájában nagy mennyiségű oxigént találtak. A tudósok szerint valószínű, hogy az SDSS J1242 jelű csillag is bekebelezett egy „vízhordó” aszteroidát – de azt akkor nem tudták bizonyítani, hogy összefüggés lenne a széteső égitestek és a nap légkörének szennyezettsége között.
Ahogy arról nemrég mi is írtunk, a csillagászok úgy gondolják, hogy cca. négymilliárd évvel ezelőtt valóságos üstökös- és aszteroidaeső bombázhatta a Földet. A tanulmányok alátámasztani látszanak azt a feltételezést, amely szerint ezek hozhatták el hozzánk a vizet és talán azokat a szerves molekulákat is, amelyek a földi élet építőköveiként szolgálhattak.
