Nagy Britannia 1914 augusztusában tengeri blokádot létesített Németország ellen, mire a központi hatalmak 1915 februárjában korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdettek. Megpróbálták ők is kiéheztetni a brit lakosságot. A propaganda magyarázatot is szolgáltatott: az angol azért harcol, hogy “kereskedelmét kiterjessze, hogy termékei számára új fogyasztóterületeket szerezzen, egyszóval, hogy üzletet csináljon” – idézett fel egy korábbi gondolatot Franz Mirtl, a Monarchia ellentengernagya.
Az első, harci helyzetben is sikerrel alkalmazható német búvárhajót 1903-ban gyártották a németországi Kielben, a világháború kitörésekor azonban az antant jóval több tengeralattjáróval rendelkezett, bár a német gépek modernebbek voltak.
Az első brit kereskedőhajó elsüllyesztése még “lovagias körülmények között” történt: a tengeralattjáró megállította a nyílt tengeren, átkutatták, majd miután a személyzet mentőcsónakokba ült, megtorpedózták a hajót – olvasható a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldalán.
A korlátlan háború meghirdetése után egy hónap alatt a németek 29 hajót süllyesztettek el. Az Est cikkei kalózkodásnak, szélhámosságnak nevezték, hogy a antanthatalmak “védekezésképp” semleges zászlók alá rejtették. Ezután már mindegy volt a zászló, a tengeralattjárók mindenre lőttek. Komoly eredményeket viszont csak addig tudtak felmutatni, amíg a britek rá nem jöttek a támadások ellenszerére.
A konvojban utazó hajókkal szemben a tengeralattjárók nem bizonyultak hatékonynak, 1917-ben több német tengeralattjárót sikerült elpusztítani, mint az addigi két és fél év során. Ráadásul a kiújuló totális tengeralattjáró-háború nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1917 áprilisában az Egyesült Államok is feladta semlegességét.
