A középkori orvoslás sokkal inkább hagyatkozott az elméletre, semmint gyakorlati tapasztalat nyújtotta tudásra. A doktorok évszázadok alatt, lépésről-lépésre fejtették meg az emberi test rejtélyeit. Kétségtelenül a jószándék, a segíteni akarás hajtotta őket, néha mégis hajmeresztő megoldásokkal álltak elő. Mégis, minden zsákutca hajszálnyival előrébb vitte a tudományt, és a tévedések ellenére is számtalan embert sikerült megmenteni.
A testnedvek egyensúlya
A középkori orvosok tudása nagy mértékben támaszkodott az ókori elődökre, közülük is a modern orvoslás atyjának tartott Hippokratész munkáira. A görög orvos és tanítványai úgy vélték, hogy az emberben négy testnedv létezik: a sárga és a fekete epe, valamint a vér és a nyálka. Ha ezek egyensúlyban vannak, az ember egészséges, ahogy viszont az egyensúly felbomlik, felüti fejét a betegség. Az arányokat szervezeten belüli és kívülről érkező anyagok is megbonthatják, a gyógymód tehát logikusan az egyensúly visszaállítása.
A XI-XII. századtól a gyógyításban már nagy figyelmet fordítottak a személyes higiéniára és a megfelelő táplálkozásra. Dogmaként tartotta magát, hogy a betegség oka, ha a testnedvek nincsenek egyensúlyban, ezért alkalmazták gyakran a legkézenfekvőbb megoldást: érvágás és piócázás. Az első egyetemek arab hatásra nyíltak meg az orvostudomány előtt. A XII. században terjedt el Európában a XI. századi arab tudós, Ahmed Ibn al-Jazzar legismertebb munkája, a Tanácsok az utazóknak és az otthon ülőknek.
A herék temperamentuma
Ebben értekezik a szexuális megbetegedésekről, gyógymódjaikról, de kitér a férfiak problémáira is. Az impotenciát és a férfiasság csökkenését szerinte (is) a testnedvek felborult egyensúlya okozza. A megoldást a herékben kereste: „A közösülés akkor lesz a legmegfelelőbb, ha a herék vérmérséklete meleg és nedves. A meleg növeli a vágyat, a nedvesség pedig az ondóra van jó hatással. Ám ha a herék temperamentuma változékony, az a közösülést megakadályozhatja” – idézi a doktort a Múlt-kor.hu.
A gyógymódot olyan ételekben látta, mint például a csicseriborsó, a bab, a bors, a gyömbér és a fehérrépa. Persze volt kínai fahéjból, borsból, ánizsból szegfűszegből, répa- és lenmagból, sáfrányból kevert saját készítménye is. „Összeállítottam egy szirupot, amely serkentheti a vágyat, továbbá jó a hideg vesék ellen, valamint a belső puffadás megszüntetésére is alkalmas. Magam is kipróbáltam, s úgy találtam, hogy gyorsan hat”.
Tudott egyszerűbb megoldást is: „A másik fontos alapanyag, amely növeli a potenciát, az a tehéntej, valamint a belőle készült egyéb tejtermékek. (…) Zúzz össze néhány krizantém fejet, keverd össze jázminolajjal, s dörzsöld be vele a péniszed, egyél diót és gyömbért, s igyál mellé mézes, sárgarépás szirupot”.
