Az üstökösről készített felvételek elemzésekor a kutatók olyan nyomokat vettek észre a felszínt borító porban, amelyeket mintha a szél rajzolt volna, ami igen meglepő lenne egy üstököshöz hasonló “levegőtlen” égitestnél.
Hátszélnek tűnő csíkok
Mindegyik vonal azonos irányba húzódik – mondta Stefano Mottola, az űrszonda Rolis nevű berendezéséért felelős vezető kutató, aki a Texas állambeli The Woodlandsben megrendezett 46. hold- és bolygótudományi konferencián (LPSC) ismertette a legfrissebb eredményeket.
A kutatók az üstökös 17 különböző területén azonosítottak ilyen nyomokat. A “szélfarkincák” szikladarabok körül húzódnak, mintha valamilyen folyamatnak útjában képeznének természetes akadályt, “hátszélnek” tűnő csíkot alakítva ki.
A szakemberek szerint azonban a jelenség valódi okához nem kell szél, hanem arról a folyamatról lehet szó, amikor az üstökösmag körüli részecskék a felszínre esnek, ezzel az ott lévők elmozdulását, felkavarodását okozzák, szél “részvétele” nélkül – adta hírül a BBC News.
Hibernációban vár
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája 2004-ben indult a Földről, hogy tízéves utazás után a 67/P Csurjumov/Geraszimenko üstökös közelébe érjen. Philae nevű leszállóegysége tavaly november 12-én, hétórás szabadesés után érte el a Földtől több mint 510 millió kilométerre lévő üstökös felszínét, ahonnan kétszer visszapattant, és egyelőre ismeretlen helyen állapodott meg. A leszállási helyen olyan kevés fény érte, hogy napelemei lemerültek, nem tudta folytatni a kutatást.
A leszállóegység november 15. óta hibernációban várja az “újraéledést”. A Rosetta, amely addig is követi az égitestet, március 12. és 20. között jeleket küld a leszállórobotra és várja válaszát.
