K. Mátyásné történetét Tóth Eszter Zsófia dolgozta fel az Archívnet.hu-n. Bemutatásával egy célunk van: felvillantani egy apró szeletet a kommunista Magyarország ma már szerencsére távoli, agyrémnek tűnő mindennapjaiból.
Politikai képzettsége hiányos
A vallásosság, a jósoltatás, mint irracionális alapokon nyugvó hiedelmek nem fértek meg a kommunista ésszerűséggel. Az állam, mint az élet minden területét irányító hatalom, ebbe is beleszólást követelt, és büntette azt, aki jósnőhöz járt. Mint a Budapesti Harisnyagyár formázóműhelyében dolgozó K. Mátyásnét a III. kerületi pártbizottság 1959-ben. Sőt, még munkatársait is elvitte a jósnőhöz, akiket az már nem fogadott, hanem “spiritiszta paphoz” küldött.
A “vádlottat” ugyan szocialista emberré nevelhetőnek tartották, de “politikai képzettsége hiányos, és agitációjában igen komoly és káros hibákat követ el. Krisztus nevében és bibliai idézetekkel agitál, amely nem összeegyeztethető párttagságával. K.-néval foglalkoztak, sajnos eredmény nélkül. Ezek után járt még jósoltatni, sőt másokat is belevont ebbe. Ezért az alapszervi vezetőség javaslata K.-né elvtársnő pártból való kizárása” – áll a harisnyagyár taggyűlésének jegyzőkönyvében.
Fotó: Thinkstock
Hibás nézetekkel nem lehet párttag
K. Mátyásné nem tagadta tettét, belátta, hogy hibázott: “azonban férje ott akarta hagyni és nagyon el volt keseredve, ezért keresett valami vigaszt a jósoltatásban”. “Belátja, hogy nagyon súlyos hibát követett el, de még ma is minden gondolata a párt, és kéri, hogy tekintsenek el helytelen cselekedetétől.” K. Aranka, a gyár párttitkára azonban hajthatatlan volt: “K.-né árt a pártnak, nem tud megfelelően, politikusan agitálni, tanulni nem akar, nincs fejlődési lehetőség, egyetért a javaslattal”. Magyarul a kizárással.
Egy másik felszólaló filozofikusabb oldalról közelített: “személyi kérdéseket félretéve a marxista elmélettel összeegyeztethetetlen bibliai idézetekkel agitálni. Ha egy kommunista már olyan fejlett, hogy meg tudja magyarázni a vallás keletkezését, annak okait, az helyes, de így a legnagyobb mértékben helyteleníti. Véleménye szerint vallási szellemben nevelkedett, ettől még nagyon megbecsült dolgozója lehetne a társadalomnak, de hibás nézetekkel a pártnak tagja nem lehet senki”.
Krisztus nevében agitált
A tucatnyi felszólaló egy része védelmébe vette K. Mátyásnét. Felmenteni persze ők sem próbálták, de a kizárást túl durva büntetésnek gondolták, figyelmeztetést, megrovást és próbaidőt javasoltak. Azzal érveltek, hogy a kizárással K. Mátyásné elveszne a párt számára és félő, hogy elmerülne a “bibliai idézetek” mocsarában. A taggyűlés végül 10-10 arányban szavazott, nem jutott dűlőre, így a végső döntést a III. kerületi pártbizottság hozta meg.
“A kerületi Párt Végrehajtó Bizottság 1959. február 12-én úgy döntött, hogy K. Mátyásné ügyét a pártból kizárásban hagyta jóvá. Krisztus nevében bibliai idézetekkel agitált, vallási szektás nézeteket terjesztett. Jósnőhöz járt, ahová a dolgozó társait is magával vitte. A vele való többszöri foglalkozás dacára nem változott. Ezen magatartása nem egyeztethető össze a párttagsággal. Kérjük ezt a taggyűlésen közölni és K. Mátyásnétól a tagsági könyvet elkérni.”
Nem tudjuk, hogyan alakult K. Mátyásné további sorsa, bár az MSZMP-ből való kizárás bélyegét nyilván végéig magán viselte. Tóth Eszter Zsófiának K. Mátyásné két volt kollégája is mesélt arról, hogy jártak életükben halottlátónál vagy jósnál. Ezeket az interjúket itt olvashatja.
