Ma spanyolnátha néven ismerjük az A típusú influenza egyik legelső változatát. Azért így, mert a világháborúban semleges országban kevésbé működött a cenzúra, a közvélemény innen értesült először a járványról. A betegség villámként terjedt, lefolyása heves volt és gyors. Magas lázzal, fej- és végtagfájdalommal járt, néhány nap alatt “átszaladt” az emberen. A halálos áldozatok jó része 25-40 év közötti egészséges férfi, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy a vírust az erős immunrendszer túlreagálta, és az egészséges tüdőszöveteket is elpusztította.
Az áldozatok másik részével a szövődményként fellépő tüdőgyulladás végzett. Máig vita folyik arról, hol ütötte fel a fejét először a spanyolnátha, az első dokumentált esetről az Egyesült Államokból, Kansasból van tudomásunk. 1918. március 11-én a Fort Riley-i katonai bázis szakácsa, Albert Gitchell arról panaszkodott a tábor orvosánál, hogy a megfázáshoz hasonló tünetek gyötrik, estére pedig több mint százan estek ágynak. Napokon belül összesen 522 katona került a gyengélkedőre, a spanyolnátha pedig ez idő tájt már elérte New York városát – írja a Rubicon.hu.
Mivel javában folyt az I. világháború, az amerikai csapatokkal a betegség gyorsan megérkezett Franciaországba, ahonnan rohamtempóban terjedt civilek és katonák közözz egyaránt. Április elején Brestben ütötte fel a fejét, a hónap végére már Párizsban pusztított, nyárra pedig már Indiában, Kínában és Új-Zélandon is szedte áldozatait. A lövészárkokban szorongó katonák és a legyengült hátországban aratott a halál.
A spanyolnátha 1918 augusztusában kezdődő második hulláma a világtörténelem legpusztítóbb járványa volt, körbejárta a bolygót. A harmadik hullám a következő év tavaszán kezdődött, de már jóval kevesebb áldozatot követelt. A járvány az emberiség 20 százalékát betegítette meg, az áldozatok számáról csak becslések vannak, amelyek 20 és 100 millió fő között mozognak. A vírus még az 1920-as években is többször jelentkezett, mígnem belesimult a szezonális influenzajárványokba.
