A vakcina még távol van attól, hogy emberekre is alkalmazzák, de a kísérleti rhesus majmokba oltott szerek kimondottan jó eredményeket produkáltak – írja az MTI. A hagyományos oltások egy immunreakciót váltanak ki és segítenek a kórokozók és vírusok elpusztításában, de mivel a HIV vírus az immunrendszert támadja meg, annak alapját a fehérvérsejteket, így új megközelítéssel álltak elő: azt kívánják megakadályozni, hogy a vírus a sejtekhez tapadjon. Először kikísérletezték azt a molekulát, amely megakadályozza a megtapadást, majd a mesterséges molekula genetikai anyagát majmok izmaiba injekciózták, hogy felszaporították jelenlétét a vérben.
Az eredmény áttörést jelenthet, ugyanis az oltással rendelkező egyedek akkor sem betegedtek meg, ha 16-szor nagyobb dózissal fertőzték meg őket a vírussal, mint a kontroll egyedeknél. A vakcina legalább 34 hetes védettséget nyújtott a majmoknak, amelyek a fertőzés semmiféle formáját nem mutatták.
Michel Ferran szerint minden eddigi módszernél közelebb jutottunk az univerzális védelemhez, ám vannak még leküzdendő akadályok, például még nem vizsgálták, hogy hosszútávon milyen hatással bír a vakcina a szervezetre, illetve előre azt is nehéz kalkulálni, hogy milyen hatással lenne, ha egyszerre több emberen alkalmaznák az oltást a jövőben.
A HIV-vírus elleni küzdelem három évtizede zajlik, eddig csekély sikerrel, elsősorban a fertőzöttek életminőségét és a betegség lezajlásának hosszában értek el javulást. Ezért is tartják fontosnak a vakcina kifejlesztését, mert a kezelést segítő gyógyszerek drágák, és sok fertőzöttnek nehézséget okoz, hogy hosszú időn át a naponta szedje.
