Az első ezredforduló felé közeledve a magyar államnak el kellett döntenie, miként képzeli el a szomszédaival való békés együttélést. Taksony nagyfejedelem már nyugat felé tapogatózott, ami tekintve Dunántúlon összpontosuló birtokait, elég logikus útnak tűnik. Őt fia, Géza követte a trónon 972-ben, ahelyett, hogy az ismert szokás szerint a főhatalom Árpád nemzetségének egy más ágára, a legidősebb férfira szállott volna. Nem tudjuk, hogyan vitte végig Taksony – vagy halála után Géza – ezt a hagyományokkal teljesen ellentétes lépést.
Kikövezte az utat
Ám ez a tény már önmagában indokolttá teheti az uralkodó számára külföldi szövetséges keresését. Géza a leghatározottabban dinasztikus politikát folytatott. A Sarolttal kötött frigy révén maga mellé állította a bizánci keresztény szellem szerint élő erdélyi Gyulát, az ország második főméltóságát. Rajta keresztül gyakorlatilag “biztosította magát” a hatalmas keleti szomszéd irányából.
Ő maga a nyugati kereszténységhez csatlakozott, fia számára pedig a kor egyik legértékesebb asszonyát sikerült megszereznie: Gizella a későbbi német-római császár, II. Henrik testvére volt. Ő volt a biztosíték rá, hogy Európa legerősebb birodalma mindent megtesz majd, hogy a főhatalom István kezében maradjon. Könnyen belátható, hogy Géza nagyfejedelem tudatos politikája nélkül Szent István aligha szervezhette volna meg a nyugati típusú, keresztény Magyar Királyságot.
Miért nem Géza?
Ugyancsak jogos a kérdés, miért hagyta fiára a munka betetőzését, miért nem ő maga vált országa első Isten által rendelt királyává? Nem tudjuk. Közismert hozzáállása a keresztény jámborsághoz, és személyes kapcsolata a Mindenhatóval biztosan nem vált javára. “A mindenható Istennek és a különféle képzelt isteneknek áldozott. Amikor püspöke emiatt szemrehányást tett neki, azt felelte, hogy elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye”. „… igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból.” “Midőn kereszténnyé lett, e hit megerősítése végett tombolt vonakodó alattvalói ellen” – írták róla.
Szent István nagyobbik legendájában pedig Gézával isteni látomás közli: „Nem neked rendeltetett az, amit eszedben forgatsz, mert kezedet embervér szennyezi. De tőled fog születni az a fiú, akire az Úr az Isteni gondviselés tervéből mindezek elintézését bízza majd”. Ez alapján ismét felmerül a kérdés, hogyan biztosíthatta Géza fia számára egyenes ági utódlást? Hol voltak ez időben az Árpád hét fiától származó utódok, akik a nagyfejedelem 997. február 1-jén bekövetkezett halála után joggal nyújthatták be igényüket a trónra?
István szóba jöhető ellenfelei egyszerűen eltűntek a forrásokból. Nem tudjuk azt sem, mi lett a köztudottan erős kezű anya, Sarolt sorsa Géza halála után. Ha ősi szokás szerint kezét a trónkövetelő Koppánynak nyújtja, megmaradhatott volna a hatalom csúcsán. Önként, fia kedvéért vonult háttérbe? Vagy kényszerítették? Nagyon sok a kérdés, amire nem tudjuk a választ. Koppány és István jól ismert összecsapása viszont egyszer és mindenkorra eldöntötte: a Magyar Nagyfejedelemség főhatalmát az Árpád-ház keresztény ága viszi tovább.
