A környező zöldterületeknek és a Dunának köszönhetően Budapest a madárvilág sokszínűsége tekintetében is kiemelkedik a világ fővárosai közül. Főleg télen, amikor a bőségesebb élelem reményében olyan fajok is megjelennek, amelyek egyébként nem költenek a városban. Ha valaki nem csak azért néz ki az ablakon, hogy esik-e az eső, érdekes események szemtanúja lehet.
Gyakori például galambcsapatok hirtelen felrebbenése, veszett szárnycsattogással kísért cikázó repülése. Ilyenkor felfedezhető a ragadozó madár is a környéken. Ám amikor egy károgó, ricsajozó varjú is beszállt a “kergetőzésbe” a galambok mellett, felhívtuk Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kommunikációs munkatársát.
Játszanak, szórakoznak
Sok madár vadászik galambméretű zsákmányra, ezért ezek a madarak meglehetősen ijedősek, már akkor is felrebbennek, ha egy ragadozó csak átrepül a terület fölött. A stratégiájuk egyébként kiváló, a nagy tömeg, a gyors és hirtelen irányváltoztatás, a sűrű szárnycsapkodás elbizonytalanítja, összezavarja a vadászt.
A varjúnak viszont nincs félnivalója, ő csak egyszerűen unatkozik. Szociális intelligenciája egy 3-4 éves gyermekének felel meg, a mostani hómentes időben hamar megszerzi a szükséges táplálékot, üres óráit pedig igyekszik valahogy elütni. Kiváló móka számára, ha kialakul egy hasonló vircsaft, nem is tétovázik: károgva, hangoskodva beveti magát az események sűrűjébe és nekitámad a ragadozónak. Megteszik ezt a varjak a levegőben nem túl fürge sasokkal is pusztán szórakozásból.
Magyarországon telelő parlagi sasok játszanak egymással és ágakkal:
Szabályos légi harcokat láthatunk sólymoktól is. Télen rengeteg ragadozó madár telel Magyarországon, ilyenkor a hazai pályán játszó kerecsen elhagyja a vadászat napi rutinját, sokkal szórakoztatóbb módon szerez élelmet. Megvárja, míg valamely vetélytársa – akár egy sas – zsákmányt ejt, majd megtámadja a levegőben. Addig piszkálja, rugdossa, míg az elejti a prédát, a sólyom pedig még a levegőben elkapja és meglép vele. Ezt nevezik kleptoparazitizmusnak.
Óriásbagoly Budapesten
Aki régóta foglalkozik állatokkal, testbeszédükből képes megállapítani szándékaikat: támadnak, udvarolnak vagy játszanak? Orbán Zoltán egyszer madárlesen megfigyelte, ahogy egy karvaly és egy varjú szó szerint eljátszadozott egymással. Táplálékbőség volt, mindkét madár teli hassal unatkozott a faágon egészen addig, amíg a varjú meg nem látta a ragadozót. Odarepült és addig piszkálta, míg a karvaly is szárnyra kelt, a levegőben fogócskáztak, majd megpihentek. Később cseréltek, a karvaly hívta játszani fekete ruhás “barátját”.
Tényleg pezseg az élet a madárlakta Budapesten, az etetőkre érkező énekesmadaraktól kezdve a ragadozókig számtalan faj megtalálható. Főleg karvalyokat és héjákat lehet megfigyelni, de több bagolyfaj is itt él velünk, és valahol a város területén még réti sas is fészkel. Évekkel ezelőtt Európa legnagyobb baglyát, az uhut is megfigyelték fővárosunkban, ami már csak azért is meglepő, mert egy körülbelül 60-70 centiméter magas madárról beszélünk.
Egy uhu Finnországban nemzeti hős lett, Helsinki díszpolgárává választották – meséli Orbán Zoltán. A bagoly a Finnország-Belgium mérkőzés közben szállt a pályára, a meccset félbe kellett szakítani miatta. A közönség örömujjongásától kísérve megpihent a belga kapun, távozása után pedig győztek a finnek. Ezért járt Bubinak keresztelt madárnak a megtisztelő cím.
Bubi megzavarja a meccset:
