A magyar sajtó 1902 januárjában még az elmúlt évet értékelte, emellett persze sorjáztak a furcsábbnál furcsább esetek is. A korabeli sajtóhíreket feldolgozó Huszadukszazad.hu-ról válogattunk.
Volt már rosszabb is
Az 1901-es évet senki nem siratta. “Magyarország életében nem volt valami jelentékeny ez az esztendő. Leszámítva a képviselő-választásokat, ugy a politikai, mint a gazdasági életben csönd volt. Nem sujtották az országot nagyobb csapások, azonban a jólét nem haladt előre, mert az évekkel ezelőtt megkezdődött szegényedés és hanyatlás tovább haladt a maga szomoru utján.
“Ilyetén körülmények között 1901-től nem válunk meg nehéz szivvel. bár egyelőre az 1902-est nem üdvözölhetjük valami nagy örömmel, mert a jelek oda mutatnak, hogy mind politikai, mind közgazdasági téren kemény harczokat hoz ránk. Viszont vigasztalást, erőt nyujthat azonban a jövőre nézve annak tudata, hogy a magyar sokkal nehezebb helyzetekből is győzedelmesen került már ki.”
Kutyája buktatta le a betörőt
Az újév is rosszul kezdődött Vámházi Jánosnak, akihez egy szilveszter éjjeli betörés után saját kutyája vezette el a rendőröket. Valójában nem is lopott, hanem rombolt: belopózot egy rákospalotai kertészetben, majd a palántáktól a gépekig mindent összetört. Akkor hagyta csak abba, amikor a háziak felébredtek, ő pedig kereket oldott.
“Ott maradt azonban a betörő kutyája, melyet bevittek az ujpesti kapitányságra. Innen szabadon engedték és két rendőr ment utána. A kis kutya egy darabig összevissza szaladgált, míg végre befutott egy házba, s ott kapargálni kezdte a lakás ajtaját. A rendőrök Vámházit találták ott, s elfogták. A rendőrségen annyira dühöngeni kezdett, hogy az elmebetegek közé vitték.”
Felkelt a halott
A debreceni Szabó Sándorné hatalmas szerencséjének, de mindenek előtt lelkiismeretes orvosának köszönhette, hogy nem temették el élve. “… hosszas betegség után már egészen halottnak látszott. A család ravatalra helyezte, de a kezelő orvosnak gyanus volt a haláleset, mert noha az asszony teste teljesen megmerevedett és hideg volt, az orvos mégis csak tetszhalált vélt”.
“És csakugyan addig dörzsölte, élesztgette, míg a halottnak vélt asszony fölébredt zsibbasztó eszméletlenségből. Állapota csakhamar jobbra fordult, ugy, hogy az orvos fölgyógyulását reméli. Ha a kezelő orvos kevésbbé lelkiismeretes, a szerencsétlen asszonyt élve eltemették volna, mert a halottkém már a halotti bizonyítványt is kiállította.”
A Bihar megyei Tordán két nő mondjuk úgy, “munkahelyi baleset” áldozata lett. “…két kenyérsütő asszony meglehetős ittas állapotban fogott hozzá a kenyérdagasztáshoz. Óriási teknő előtt állottak s dagasztás közben is többször a fenekére néztek a pálinkás butykosnak. Hogy mi történt tovább, nem lehet tudni. E szerencsétlen asszonyok a sok pálinkától összeestek, mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy a dagasztó teknőbe estek és nem volt annyi rejük, hogy kiszabadítsák magukat. Ott találták őket holtan a teknő alján.”
